Az érdekvédelem ára

A kriminológusok sokat tudnának mesélni arról, hogy hány – olykor igen súlyos – bűncselekmény, jogellenes károkozás marad felderítetlenül, mert az áldozatok, vagy a károsultak nem tesznek bejelentést. Mi lehet ennek az oka? Talán az, hogy a szenvedő fél mérlegel. Megemészti a sérelmet, kárt, vagy harcol az igazáért, és a vétkes felelősségre vonásáért.

“Az érdekvédelem ára” bővebben

Pudingevés avagy VETERÁN 3.

„2003. január 1-tõl alapvetően megváltozott a muzeális jellegű járművek minősítésének feltételrendszere. Európában egyedülálló módon törvény és miniszteri rendelet szabályozza ezt a tevékenységet. A létrehozott Muzeális Minősítő Bizottság – a F.I.V.A ( Nemzetközi Veteránjárműves Szövetség ) szabályaival összhangban – kidolgozta a minősítés rendjét és a végrehajtás módját, melyet a történelmi járművek tulajdonosainak megfelelő tájékoztatása érdekében kiadvány formájában jelenteti majd meg. A kiadvány a minősítést végző műszaki állomásokon lesz elérhető.”

 

“Pudingevés avagy VETERÁN 3.” bővebben

GF Buggy

ImageMi is az a Buggy? Nyitott szabadidőautó Bogárból építve. Számtalan variációja létezik, úgynevezett kit car-ok, melyek gyökere az 1960-as évekre tehető. “GF Buggy” bővebben

Képviselő Bogi

ImageMi választottuk őket, minket képviselnek – végződik a Bëlga Képviselő Boogie című száma, melyben szinte kizárólag politikusok neveit sorolják. Kovács József városi szenátor urat nem énekelték meg a dalban. “Képviselő Bogi” bővebben

Szemlélet kérdése

Va­la­hogy so­sem si­ke­rült mér­té­ket tar­ta­nunk. Vagy a tö­rök­nek, vagy a Habs­burg­nak, vagy Moszk­vá­nak, leg­új­ab­ban, pe­dig Brüsszel­nek haj­bó­ko­lunk ál­lan­dó­an át­es­ve a ló má­sik old­alá­ra. En­nek kö­vet­kez­mé­nyei pe­dig saj­nos min­den­nap­ja­ink­ban is meg­je­len­nek. A már una­lo­mig is­mé­tel­ge­tett kör­nye­zet­vé­del­mi in­do­kok, kü­lön­le­ges sza­bály­zók mi­att bi­zo­nyos dol­gok el­tűn­nek éle­tünk­ből…


Az már min­den­ki szá­má­ra egy­ér­tel­mű le­het, hogy a „ne­mes cé­lok” mö­gött gyak­ran – szin­te min­dig – gaz­da­sá­gi ér­de­kek hú­zód­nak meg. Mi­vel a ke­let-eu­ró­pai ré­gió fej­lő­dé­se torz mó­don, eről­te­tett ütem­ben megy vég­be, nincs időnk még til­ta­koz­ni sem, és saj­nos ener­gi­ánk sincs rá. Le­köt a min­den­na­pi meg­él­he­té­sért foly­ta­tott harc. Tör­leszt­jük a hi­te­le­in­ket, hord­juk a csek­ke­ket a pos­tá­ra.

És köz­ben ta­lán el is fe­lej­tünk gon­dol­koz­ni… Ez­alatt a ba­rát­sá­gos ben­zin­kút, a jós­ágos bank, a gaz­da­sá­gos ken­he­tő krém, és a ki­mond­ha­tat­lan ne­vű élesz­tő­gom­ba, ami nél­kül ed­dig nem volt emész­té­sünk, „tá­mad­nak” csend­ben. Hogy is vol­tunk meg ed­dig nél­kü­lük?

Saj­nos itt­hon – úgy tű­nik – nem lesz al­ter­na­tí­va. Mert itt be kell hoz­ni a le­ma­ra­dást. Eb­ben a nagy igye­ke­zet­ben, ha­ma­ro­san egyet­len nagy cég sem lesz ha­zai kéz­ben. (…mi­nek ne­künk arany­to­jást to­jó tyúk, nem kell ne­künk sze­ren­cse­já­ték, ne­künk biz­tos csak a bal­sors kell…)

Az ál­lam fo­ko­za­to­san vissza­vo­nul, és nem lesz­nek esz­kö­zei, hogy a pol­gá­ra­it meg­véd­je az eről­te­tett fej­lő­dés kö­vet­kez­mé­nye­i­től. De ta­lán nem is na­gyon akar­ja, „jó ez így”. A „ha­zá­já­ban bér­mun­kás masszát” lé­nye­gé­ben lét­re­hoz­ták. Egy sa­já­to­san mo­dern 21. szá­za­di rab­szol­ga­sá­got, ezt a fur­csa 72 ha­vi rész­let­re vá­sá­rolt ak­ci­ós DVD-s, lu­xus­nyo­mo­rú­sá­got, amely­ben már nincs ál­lan­dó­ság, nin­cse­nek ma­ra­dan­dó ér­té­kek, csak fo­gyasz­tás és er­köl­csi amor­ti­zá­ció, meg er­kölcs­rom­bo­lás. Ezt fel­fog­hat­juk úgy is, hogy ez a kor szel­le­me, ez az em­be­ri­ség kény­szer­pá­lyá­ja.

De emel­lett sok eu­ró­pai kul­tú­ra vé­di az ér­té­ke­it. Ez ta­lán kö­ve­ten­dő pél­da len­ne a szá­munk­ra is. Igen­is ma­rad­jon érett­sé­gi tárgy a tör­té­ne­lem. Ma­rad­ja­nak meg azon jár­mű­vek­ből a leg­szeb­bek, ame­lyek­kel 10-20-30 éve bol­do­gan au­tó­zott a kon­ti­nens ke­le­ti fe­le, hogy rá­tér­jek a min­ket, nosz­tal­gi­a­a­u­tó­so­kat leg­in­kább fog­lal­koz­ta­tó egyik kér­dés­re.

Per­sze nem a fi­zi­kai ron­csok iránt ér­zek von­zal­mat – ahogy vél­he­tő­en más nosz­tal­gi­a­a­u­tó­sok sem – csak ren­del­ke­zünk az­zal a lá­tás­mód­dal, hogy tud­juk, lát­juk mi­lye­nek vol­tak ere­de­ti ál­la­pot­ban, és oly­kor ké­pe­sek va­gyunk hely­re­ál­lí­ta­ni is őket. Mert ez a tör­té­nel­münk ré­sze. Az au­tós tör­té­nel­mün­ké.

Szív­szo­rí­tó lát­vány né­hány már­ka­ke­res­ke­dés te­lep­he­lyén a kon­té­ner­be be­le­for­dí­tott ré­gi au­tó, ahogy me­re­de­zik ki­fe­lé ter­mé­szet­el­len­es bi­zarr póz­ban, mel­let­te a hir­de­tés „ve­gyen újat, ad­ja le a »ron­csot«!” Az más lap­ra tar­to­zik, hogy az új au­tót egy pár év múl­va – tes­sék mon­da­ni me­lyik kon­té­ner­be kell majd ten­ni? – az „EU­RO 2-es ron­csok”, „EU­RO 3-as ron­csok”, vagy ne­tán más fe­li­ra­tú­ba? (Eb­ben az a vicc, hogy az „EU­RO 2-es roncs” el­ne­ve­zés a GÉ­MOSZ (Gép­jár­mű Már­ka­ke­res­ke­dők Or­szá­gos Szö­vet­sé­ge) le­gu­tób­bi saj­tó­tá­jé­koz­ta­tó­ján szü­le­tett, a re­giszt­rá­ci­ós adó­ról szó­ló pa­rázs vi­ta köz­epet­te, te­hát még csak nem is ne­kem kel­lett kre­ál­nom)

Per­sze, nem cél se­hol a vi­lá­gon a le­rob­bant, csú­nya, bal­eset­vesz­élyes, el­öre­ge­dett jár­mű­vek üzem­ben tar­tá­sa. Ez itt­hon is így van. De mi a baj az­zal, ha ki­tű­nő ál­la­po­tú, csak ép­pen ko­ros? Az egyel­őre ke­ve­sek szá­má­ra el­ér­he­tő MMB (Mu­ze­á­lis Mi­nő­sí­tő Bi­zott­ság) mi­nő­sí­tés az egyet­len, ami meg­ol­dás­nak tűn­het, de ez csak 30 év fel­ett ve­he­tő igény­be. Azon­túl le­het, hogy csak egy re­zer­vá­tum, ami ha meg­te­lik, ak­kor az pont az OT rend­szám ré­vén le­het új­ra a ben­ne lé­vő­ket kor­lá­toz­ni.

A le­he­tő­ség ben­ne rej­lik. Saj­nos volt er­re is EU-s pél­da. Né­met­or­szág­ban a kö­zel­múlt­ban két évig kor­lá­toz­ták a H- (his­to­ris­che) rend­szám­mal va­ló na­pi köz­le­ke­dést. Az­tán az ér­dek­vé­del­mi szer­ve­ze­tek nyo­má­sá­ra vissza­von­ták a ren­de­le­tet. (Né­met­or­szág­ban há­rom ve­te­rá­na­u­tós szö­vet­ség és több száz egye­sü­let mű­kö­dik.)

To­vább­men­ve: mi le­gyen az­zal a 15-20-25 éves jár­mű­park­kal, ame­lyik még es­éllyel pá­lyáz­hat­na a mi­nő­sí­tés­re, ha meg­ér­né a vé­dett kort? Meg fog­ja-e egy­ál­ta­lán ér­ni?

Hogy a nagy­ság­ren­de­ket ér­zé­kel­jük, je­len­leg a MA­VAMSZ 1500 jár­mű­vet tö­mö­rít. Ezek zö­me 25-35 év kö­zöt­ti jár­mű. 25 év­nél fi­a­ta­labb, hob­bi­a­u­tó­ként, nosz­tal­gi­a­a­u­tó­ként tar­tott le­het még né­hány ezer az or­szág­ban. Va­ló­ban ilyen ve­szélyt je­len­tünk mi a kör­nye­ze­tünk­re?

Egy „egy­sze­rű ál­lam­pol­gár”-ban is fel­me­rül­het a kér­dés, mi a hely­zet or­szá­go­san a vá­ro­si tö­meg­köz­le­ke­dés­sel, a bel­föl­di fu­va­ro­zás­sal, a bel­föl­di sze­mély­szál­lí­tás­sal? Va­jon ezek a jár­mű­vek hány ki­lo­mé­tert fut­nak egy év­ben? Va­jon mennyi­re kör­nye­zet­ba­rát a mo­tor­juk? Va­jon van-e olyan ak­ció, hogy „hoz­za be a roncs tá­vol­sá­gi bu­szát, úgyis okád­ja a bri­ket­tet, és ve­gyen kör­nye­zet­ba­rát új buszt rész­let­re!” Igaz eh­hez olyan drá­ga busz­je­gyek kel­le­né­nek, hogy on­nan­tól fog­va Jó­zsi bá­csi, és Ma­ri né­ni me­het­né­nek brin­gá­val a vá­sár­ba, meg a ro­ko­nok­hoz.

A sze­mély­au­tók­kal azon­ban más a hely­zet. Itt ugyan­is egyé­ne­ket le­het majd kor­lá­toz­ni, akik­nek az ér­de­kér­vé­nye­sí­tő ké­pes­sé­ge na­gyon cse­kély. Mond­hat­ni nul­la. És itt jön a kép­be a ci­vil ku­rá­zsi, és a ci­vil szer­ve­ze­tek ér­de­kér­vé­nye­sí­tő ké­pes­sé­ge. Már ha van ne­kik ilyen. (Nem is olyan rég né­hány sza­kál­las, há­ti­zsá­kos, csil­lo­gó sze­mű fi­a­tal, fá­ra mász­va be­mat­tol­ta a NA­TO-t a he­gyen. Meg­le­pő ered­mény.

Eh­hez per­sze az au­tós moz­ga­lom­nak is tisz­tul­ni kell. Itt vá­lik el, ki a nosz­tal­gi­a­a­u­tós és ki az, aki csu­pán a ked­vez­mé­nye­ket él­ve­zi. Pl. „al­jas in­dok­ból, elő­re meg­fon­tolt szán­dék­kal, nye­re­ség­vágy­ból, kü­lö­nös ke­gyet­len­ség­gel bo­ga­ra­zik, vagy ne­tán gol­fo­zik”. Mert ugye a Golf idén el­éri a ve­te­rán kort.) Hogy az a bi­zo­nyos vo­nal, ami fel­ett a nosz­tal­gi­a­a­u­tók van­nak, alat­ta, pe­dig a nem kí­vá­na­tos ron­csok, hol hú­zó­dik meg, raj­tunk is mú­lik.)

Ah­hoz ra­gasz­kod­junk, hogy ez a bi­zo­nyos vo­nal mű­sza­ki ál­la­pot és kor­hű­ség függ­vé­nye le­gyen. Nem le­pusz­tult jár­gá­nyok­kal sze­ret­nénk köz­le­ked­ni.

Leg­fon­to­sabb fel­ada­tunk te­hát rend­ben tar­ta­ni a jár­mű­ve­in­ket, és részt ven­ni a nosz­tal­gi­a­a­u­tós köz­élet­ben. Ta­lál­ko­zók­ra, klub­gyű­lé­sek­re jár­ni. Egy­sé­ge­sen fel­lép­ni sa­ját ér­de­künk­ben. Hi­szen nem va­gyunk mi kör­nye­zet­szennye­zők, nem va­gyunk mi diszk­ri­mi­ná­lan­dók. A nem­zet fel­be­csül­he­tet­len ér­té­kű tör­té­nel­mi au­tó­park­já­nak gon­do­zói va­gyunk.

A hely­zet más szem­pont­ból sem re­mény­te­len. A mai trend ugyan­is a tö­meg­sze­rű­ség, a fel­hal­mo­zás, a kon­cent­rá­ció. Hát ak­kor hal­moz­zuk fel ma­gun­kat, töm­örül­jünk, le­gyen több ezer bo­ga­ras-klub tag! Így sok­kal na­gyobb es­éllyel pá­lyáz­ha­tunk bár­mi­lyen ked­vez­mény­re, akár ke­res­ke­del­mi mennyi­ség­ként is ér­té­kel­he­tő­ek le­szünk.

Iga­zá­ból ezt ké­ne vá­la­szol­nom min­den olyan kér­dés­re, hogy „mi­ért ér­de­mes klub­tag­nak len­ni?” De egyel­őre csak azt vá­la­szo­lom, hogy „ked­vez­mé­nyes VW De­pó elő­fi­ze­tés, in­gye­nes klu­bos ta­lál­ko­zók, ked­vez­mé­nyes biz­to­sí­tás” és hogy „meg­éri”. Ro­han az idő. Nem min­dig tu­dunk el­mél­ked­ni kö­zös dol­ga­ink fe­lől. Hogy ren­dez­zük vég­re azo­kat. Csak szem­lé­let kér­dé­se. Meg hogy te­szünk-e ér­te valamit. 

A Világ és mi

ImageGondolkodom, tehát vagyok… Már hallottam ezt valahol. Gyakran teszem is, miközben rovom a kilométereket, vagy éppen írom a másnapi alkatrész bevásárlási listát. Vajon érdemes-e rágódnunk megoldhatatlannak tűnő dolgokon? Gödörmentes utakon, megfizethető árú benzinen? És nem mondhatja ránk senki, hogy nem tudunk örülni a jónak, de emellett látjuk azt is, merre tartunk, mi várható a veterán, vagy a nosztalgia-autózásban az elkövetkező években. A veterános érdekvédelem csődöt mondott.

Néhány klub ugyan keményen tartja a frontot, de az egyesületi formából és a típusra orientáltságából adódóan sohasem lesz olyan helyzetben, hogy átfogóan, legyen képes mozgatni veteránautós tömegeket. Az elmúlt évben bekövetkezett változások csak egy szűk csoport érdekeit szolgálták. A nagy értékű veterán járművek importja olcsóbbá, könnyebbé vált. Azokra is nagy szükség van itthon, de valahogy a sokszorta többen lévő hazai veteránjárművek tulajdonosait ez nem fogja vigasztalni. A motorosok például valahogy kimaradtak a súlyadókedvezményből. Véletlenül? A MAVAMSZ szerint igen. Szerintük ezt majd „helyesbítik”, ahogyan azt is, hogy az adómentesség csak az OT rendszámos járművekre jár.

“A Világ és mi” bővebben

Veterán 2.

  Ahogy a veterános mozgalom az elmúlt években növekvő népszerűségre tett szert, egyre nagyobb várakozás előzte meg az új minősítő rendszer életbe lépését is. Úgy tartja a mondás „a puding próbája az evés”, tehát ahhoz, hogy értékelni tudjuk az új rendszert, legalább egy évnek el kell telni. Kritizálni persze könnyű, de így legalább lesz mit, és az is kiderül, vajon az új rendszer jobb-e, mint a régi, és ha igen, akkor miben.

“Veterán 2.” bővebben

Mennyit ér a bogaram?

„Előfordul, hogy a megbízható, rendszeresen szervizelt, bogarunk helyett a frissen festett, ámde szerény műszaki állapotú bogár kerül megvételre.” A kérdés gyakran elhangzik egy felújítás után, vásárláskor vagy eladáskor, de néha spontán kíváncsiságból is. Sajnos a válasz nem egyszerű, főleg látatlanban nem. Az érték meghatározásának többféle módja is lehetséges. Pl. teljes megsemmisülés esetén milyen költséggel lehetne pótolni? Lehet összeadni az eddig ráköltött forintokat. (Itt általában nagyobb összeg jelentkezik, mint amennyiért el lehet adni…)

“Mennyit ér a bogaram?” bővebben