Gondolkodom, tehát vagyok… Már hallottam ezt valahol. Gyakran teszem is, miközben rovom a kilométereket, vagy éppen írom a másnapi alkatrész bevásárlási listát. Vajon érdemes-e rágódnunk megoldhatatlannak tűnő dolgokon? Gödörmentes utakon, megfizethető árú benzinen? És nem mondhatja ránk senki, hogy nem tudunk örülni a jónak, de emellett látjuk azt is, merre tartunk, mi várható a veterán, vagy a nosztalgia-autózásban az elkövetkező években. A veterános érdekvédelem csődöt mondott.
Néhány klub ugyan keményen tartja a frontot, de az egyesületi formából és a típusra orientáltságából adódóan sohasem lesz olyan helyzetben, hogy átfogóan, legyen képes mozgatni veteránautós tömegeket. Az elmúlt évben bekövetkezett változások csak egy szűk csoport érdekeit szolgálták. A nagy értékű veterán járművek importja olcsóbbá, könnyebbé vált. Azokra is nagy szükség van itthon, de valahogy a sokszorta többen lévő hazai veteránjárművek tulajdonosait ez nem fogja vigasztalni. A motorosok például valahogy kimaradtak a súlyadókedvezményből. Véletlenül? A MAVAMSZ szerint igen. Szerintük ezt majd „helyesbítik”, ahogyan azt is, hogy az adómentesség csak az OT rendszámos járművekre jár.