Gondolkodom, tehát vagyok… Már hallottam ezt valahol. Gyakran teszem is, miközben rovom a kilométereket, vagy éppen írom a másnapi alkatrész bevásárlási listát. Vajon érdemes-e rágódnunk megoldhatatlannak tűnő dolgokon? Gödörmentes utakon, megfizethető árú benzinen? És nem mondhatja ránk senki, hogy nem tudunk örülni a jónak, de emellett látjuk azt is, merre tartunk, mi várható a veterán, vagy a nosztalgia-autózásban az elkövetkező években. A veterános érdekvédelem csődöt mondott.
Néhány klub ugyan keményen tartja a frontot, de az egyesületi formából és a típusra orientáltságából adódóan sohasem lesz olyan helyzetben, hogy átfogóan, legyen képes mozgatni veteránautós tömegeket. Az elmúlt évben bekövetkezett változások csak egy szűk csoport érdekeit szolgálták. A nagy értékű veterán járművek importja olcsóbbá, könnyebbé vált. Azokra is nagy szükség van itthon, de valahogy a sokszorta többen lévő hazai veteránjárművek tulajdonosait ez nem fogja vigasztalni. A motorosok például valahogy kimaradtak a súlyadókedvezményből. Véletlenül? A MAVAMSZ szerint igen. Szerintük ezt majd „helyesbítik”, ahogyan azt is, hogy az adómentesség csak az OT rendszámos járművekre jár.
Ahogy a veterános mozgalom az elmúlt években növekvő népszerűségre tett szert, egyre nagyobb várakozás előzte meg az új minősítő rendszer életbe lépését is. Úgy tartja a mondás „a puding próbája az evés”, tehát ahhoz, hogy értékelni tudjuk az új rendszert, legalább egy évnek el kell telni. Kritizálni persze könnyű, de így legalább lesz mit, és az is kiderül, vajon az új rendszer jobb-e, mint a régi, és ha igen, akkor miben.