Milyen ijesztően változik a világ… Emlékszem, a 90-es évek elején tett első németországi utamra…
Hogy rohannak az évek! Milyen ijesztően változik a világ… Emlékszem, a 90-es évek elején tett elsőnémetországi utam alkalmával minden bogarat külön megbámultam…Most pedig, az idei öt napom alatt már egyet sem láttam!! Illetve az a pár kabrió semmivel sem több mint a látott Lamborghini-k vagy Frogeye-ok száma. Emlékszem a legelsőScené-mre is, még ma is kivülről tudom minden „zu verk” hirdetését! Pedig akkor még nem értettem, mi is az a Doka Ex BW…
Kérem, nézzék el nekem, hogy papírra vetettem elsőinstant benyomásaimat, melyek rámtörtek, miközben elmerültem Balczó Róbert T2-esének csodálatában… Számomra ezek a járművek igenis lelkes tárgyak, spirituális megtestesülések. Ezért fakaszt mindig mosolyra a Bogár vigyorgó képe, és ezért áraszt el az időtlenség és a biztonság érzése, ha T2-est láthatok vagy vezethetek.
Tudjuk jól: minden VW típus és altípus külön világ, mindegyik külön kultusz. Persze ilyen az 1967 és 1979 között gyártott T2 is. Feuerwehr-től Silber Fisch-ig, Großraumpritsché-től, Hochraumkasten-ig mind sajátos atmoszférát áraszt. És persze ilyen a Doka is, azaz Doppelkabine, azaz 6 személyes, rakodófelületes kombinált haszonjármű, mely ideális bajtársa volt az aranykor minden kisvállalkozójának. Robusztus, hagyományosan igénytelen és tartós mechanika, „spártai” luxus, és jól kihasználható belsőés külsőterek. No meg egy olyan királyi design, ami magasról mosolyogja le az aktuális ami-módi kisteherautókat. Ugyan kérem…
