Karmannra hangolva

A Karmann cég először 1948-ban tette le név­jegyét a VW-nél, amikor is elkezdte gyártani a bogár alvázra épült kabriót. Pályafutása csú­csát azonban a „sportbogár” néven is emlegetett Karmann Ghia jelentette. A modell 1955 július 14-én debütált.

Wil­helm Kar­mann az os­nab­rüc­ki VW-gyár ak­ko­ri igaz­ga­tó­ja, már jó ide­je tár­gyalt a wolfs­bur­gi gyár­ral, de Nord­hoff majd­nem há­rom évig ha­lo­gat­ta a dön­tés­ho­za­talt. Vé­gül Kar­mann me­ge­lé­gel­te a hu­za­vo­nát és a Ghia cég ti­tok­ban be­szer­zett egy Bo­gár-al­vá­zat Fran­cia­or­szág­ból. A Ma­rio Bo­a­no főkonst­ruktőr és Lu­i­gi Ser­ge ke­res­ke­del­mi igaz­ga­tó ál­tal ve­ze­tett csa­pat 1953-ban át­nyúj­tot­ta Kar­man­nak a pro­to­tí­pust, aki né­mi mó­do­sí­tás vég­re­haj­tá­sa után is­mét meg­je­lent a wolfs­bur­gi köz­pont­ban. Ek­kor vég­re meg­tört a jég. Nord­hoff és Fe­u­e­re­i­sen, az ak­ko­ri al­el­nök Os­nab­rück­ben alá­ír­ta a so­ro­zat­gyár­tás­hoz szük­sé­ges en­ge­délyt. Ez 1953 no­vem­ber 16-án tö­rént és alig 18 hó­nap múl­va ki­gör­dült a gyár­ból az első ku­pé…

Most, hogy el­he­lyez­tük az au­tót a VW idősíkján, néz­zük a mű­sza­ki pa­ra­mé­te­re­ket. A ka­rosszé­ri­át il­letően az aj­tó fel­et­ti haj­lí­tott, ke­ret­nél­kü­li ol­dal­­­ab­lak, a na­gyon szé­les­re (1m) tá­ru­ló aj­tó, az ol­dal­me­re­vítő ma­ga­san fu­tó vo­na­la, a ru­gós for­gó­pán­tok, a gom­bos aj­tó­ki­lincs mind for­ra­dal­mi újí­tás­nak szá­mí­tot­tak az öt­ve­nes évek kö­ze­pén.

Ha vissza­gon­do­lunk az au­tó­gyár­tás ak­ko­ri szín­von­alá­ra, nem cso­dál­ko­zunk raj­ta, hogy nagy­mé­re­tű saj­to­ló­gép hí­ján, a ka­rosszé­ria ki­sebb ele­mekből ké­szült, me­lye­ket – hogy a ve­te­me­dést el­ke­rül­jék – ví­zhű­té­ses tok­mány­ba fog­va, var­rat­he­gesz­tés­sel erősí­tet­tek egy­más­hoz. Eze­ket a var­ra­to­kat (a Kar­mann-Ghia ka­rosszé­ri­á­ján ez kb. 3,7 m-t tesz ki!) először ólom­mal von­ták be, s csak az­után kezd­ték a fes­tést. Ezen az au­tón a fé­nye­zéstől a belső kár­pi­to­zá­sig min­den ké­zi erővel ké­szült. Tu­laj­don­kép­pen a Kar­mannt az ex­port Bo­gár alap­ján ké­szí­tet­ték, de jó né­hány mó­do­sí­tást esz­kö­zöl­tek. Ilyen pél­dá­ul az első sta­bi­li­zá­tor és a VW busz­tól köl­csön­zött le­vegőszűrő. Er­re az imp­lan­tá­ci­ó­ra azért volt szük­ség mert a Kar­mann hát­só mo­tor­ház­te­te­je túl ala­cso­nyan van, így a Bo­gár szűrőjét nem tud­ták el­he­lyez­ni.

A vál­to­zás ered­mé­nye­kép­pen a por­lasz­tó­ba új fú­vó­kák ke­rül­tek. Enn­él a tí­pus­nál az ak­ku­mu­lá­tor sem a hát­só ülés alá ke­rült, ha­nem a mo­tor­tér­be.

Ahogy az évek múl­tak a mo­dell is vál­to­zott. 1965-ben az ab­lak­törlők és a vi­lá­gí­tás kap­cso­lói a se­bes­ség­mérő bal old­alá­ra ke­rül­tek. A vil­la­mos ve­ze­té­kek fő kö­te­gét nem a mennye­zet jobb ol­da­lán, ha­nem alul, a pad­ló­le­mez bal ol­da­lán ve­ze­tik. Az első Kar­mann Ghi­ák­ba 1200-as (30 LE-s) mo­tort sze­rel­tek, majd 1961-ben ki­hoz­tak egy új, 1200-ast, amely 34 lo­vas és szink­ron­seb­vál­tós volt. Ezt kö­vet­te 1966-ban az 1300-as, 40 ló­erős, majd ’67-ben az 1500-as 44 ló­erős erőmű. A sort a ’71-es 1600-as 50 ló­erős mo­tor zár­ja. Az 1.5-ös meg­je­le­né­sé­vel el­kezd­ték a két­kö­rös fék­rend­szer al­kal­ma­zá­sát is. 1968-ban ké­nyel­me­seb­bé tet­ték a há­tul ülők szé­ke­it, a mo­tor­ház­fed­él­re pe­dig ví­zel­ve­zető nyí­lá­so­kat he­lyez­tek.

A ’69-es év szin­tén a ka­rosszé­ri­át érintő vál­to­zá­so­kat ho­zott. Mó­do­sí­tot­ták az első irány­jelzőket és a to­la­tás­jelzőt a hát­só lám­pa­test­be épí­tet­ték. Az 1-es tí­pus­nak ne­ve­zett Kar­mann­ba ezen­túl a ki­lin­csek, a belső aj­tó­fo­gan­tyúk és az ab­lak­le­e­resztő ka­rok fe­ke­te mű­anyag­ból ké­szül­tek. Meg­je­lent az „Eu­ró­pa” tí­pu­sú, nagy­mé­re­tű lök­há­rí­tó.

Kí­sér­le­tez­tek a 3-as tí­pus­nak ne­ve­zett ku­pé (a „baj­szos”) be­fut­ta­tá­sá­val is, de az – ta­lán szög­le­te­sebb for­má­ja mi­att – nem ara­tott olyan nagy si­kert és mint­egy 42 ezer db után le­áll­tak a gyár­tá­sá­ról.

Saj­ná­la­tos mó­don Ma­gyar­or­szá­gon nem sok em­ber van, aki K.G. tu­laj­do­nos­nak mond­hat­ja ma­gát. Le­het, hogy ők ezt nem saj­nál­ják annyi­ra, hi­szen ha meg­jen­nek va­la­hol a min­dig vál­to­zó ut­ca­kép hir­te­len pil­la­nat­fel­vé­tel­lé ala­kul. Mo­del­lünk egy 1966-os gyárt­mány, így ko­ra te­kin­télyt pa­ran­csol na­vi­gá­to­rá­nak. A kí­ván­csi­ság az egyik alap­vető új­ság­író tu­laj­don­ság, ezért nem cso­da, hogy a gyö­nyör­kö­dés, száj­tá­tás, és az „ide állj – oda állj” igen fon­tos had­mű­ve­le­tei után ala­po­san ki­fag­gat­tam Gá­bort. Először is az ér­de­kelt, mi ösz­tö­nöz egy hu­szo­né­vest ar­ra, hogy a VW szé­les ská­lá­ján pont er­re a tí­pus­ra han­gol­jon. Ter­mé­sze­te­sen nem egy­sze­rű­en „légbőlka­pott” öt­letként merült fel.

Ami­kor Gá­bor még­csak ak­kor­ka volt, hogy eset­leg a Kar­mann lök­há­rí­tó­i­ba ka­pasz­kod­va köz­le­ked­he­tett vol­na, a pa­pá­ja már egy 1300-as Bo­gár­ban ta­pos­ta a pe­dá­lo­kat. Előzmény­ként pe­dig még a VW Typ 3 is sze­re­pelt a csa­lád au­tó-re­per­to­ár­já­ban. Hát itt kőke­mé­nyen be­jött a pszi­cho­ló­gu­sok ál­tal oly gyak­ran em­le­ge­tett gyer­mek­kor. Az­az egy­ál­ta­lán nem mind­egy, hogy bi­zo­nyos kor­ban mit (mi­lyen ki­pu­fo­gó­gázt) szív ma­gá­ba az em­ber. Az apai szi­gor he­lyett, sze­líd oda­ha­tás kö­vet­kez­mé­nye­ként ke­rült Gá­bor tu­laj­do­ná­ba a gép.

A tör­té­net a fá­rasz­tó au­tó­ke­re­sé­si fo­lya­mat­tal in­dult. Nos, nem cso­dál­koz­tam raj­ta, hogy az itt­ho­ni felfedező expedíció nem ho­zott meg­fe­lelő ered­ményt. Ta­lált ugyan el­adó Kar­mannt, de az már áte­sett a há­zi­la­gos fe­lú­jí­tás ter­ro­rán, így nem volt al­kal­mas res­ta­u­rá­lás­ra. Vé­gül rá­akad­t egy ke­res­kedőre, aki ve­te­rá­nok­kal fog­lal­ko­zik. Ezál­tal olyannyi­ra le­egy­sze­rű­sö­dött a hely­zet, hogy „csak” le kel­lett szur­kol­ni a meg­fe­lelő össze­get és már­is tel­je­sült a kí­ván­ság. A do­log­hoz hoz­zá tar­to­zik, hogy a „ter­mék” le­gó-for­má­ban ér­ke­zett az or­szág­ba, az­az az összes moz­dít­ha­tó al­kat­ré­sze a kasz­ni­ba volt be­gyűjt­ve.

Ek­kor 1999-et ír­tunk. Két év és két­mil­lió kel­lett, hogy a ko­ráb­ban kor­ro­dált ki­vi­tel­ben kul­mi­ná­ló Kar­mann, ki­la­ka­tolt, ki­fé­nye­zett (be­ige), ki­kár­pi­to­zott küllemben kel­let­tes­se ma­gát.

Az ered­mé­nyen lát­szik, hogy Gá­bor nem­csak a jó ízek meg­al­ko­tá­sá­nak sza­kértője (ugyan­is sza­kács), ha­nem jó íz­lé­se is van. Per­sze eh­hez a ki­vi­tel­hez több em­ber sza­kér­tel­me is szük­sé­gel­te­tett.

Mi­kor ké­sz lett a mű, jo­gos tu­laj­do­no­sa előbb messziről kö­vet­te az au­tót, hogy meg­bi­zo­nyo­sod­jon, sem­mi kü­lö­nös nem fog tör­tén­ni, leg­fel­jebb pá­ran le­cö­ve­kel­nek a jár­dán, eset­leg be­le­koc­can­nak az előttük haladó ko­csi­ba vagy ilyes­mi.

Sum­ma sum­má­rum, na­gyon jó ér­zés, hogy az or­szág, szű­keb­ben a VW-tár­sa­da­lom gaz­da­gabb lett egy szak­sze­rű­en élet­re kel­tett ve­te­rán­nal, és a tetsz­ha­lál ál­la­po­tá­ban lé­vő mu­ze­ális ér­ték nem nyu­gat fe­lé vet­te az irányt. Aki szem­élye­sen is kí­ván­csi rá, ne res­tell­je ma­gát, ha­nem jöj­jön a Bo­ga­ra­sok Ta­va­szi Raj­zá­sá­ra, ahol re­mél­hetőleg min­den­re fény de­rül.

 

ADATLAP

Típus: Karmann Ghia Coupé Typ 14

Évjárat: 1966

Felépítés: kétajtós, ponton típusú acélból kaszni, szélesített alvázra szerelve. Sárvédők: a ko­csi­szekényhez hegesztve. Tengelytáv: 2400 mm. Nyomtáv: elöl 1305 mm, hátul 1288 mm.  Teljes hossz: 4140 mm. Teljes szélesség: 1634 mm.  Magasság (terhelés nél­kül): 1330 mm. Tömeg: 820 kg. Legna­gyobb tartós sebesség: 120 km/h.
Motor: 1300ccm, 40 LE. A motor legnagyobb fordulatszáma 1/min: 4040. Gyorsulás: km/h sebességre: 0–40: 5,5; 0–60: 11,0; 0–100: 32,5. Fogyasztás: 1/100 km: 7,5, Vá­ros­ban: 7,5–11

 

Figyelem: a cikk első megjelenésének időpontja 2002. áprilisa, ezért előfordulhat, hogy a jogi háttér vagy a piaci helyzet megváltozása miatt egyes állításai ma már nem időszerűek, vagy tévesek. A tanácsok pontosságáért és hasznosságáért szerkesztőségünk mindent megtesz, de tartalmukért és a betartásuk következményeiért felelősséget nem vállal.