Understatement

Európa, 2011. március. Kinyitom a garázsajtót, Ő pedig szembe néz. – Szia! Megyünk egy kicsit – mondom, s közben barátságosan megütögetem a tetejét. Ő is családtag. Öt hete indítottam be utoljára. Télen pihen, nem megy sehová. A reggel ma már olyan kora tavaszi volt, 2 fok, de legalább plusz! Most délután van, napsütéses 10 fok. Vár az út!

Elmegyek hátra, kinyitom a motorháztetőt. Olajszint-ellenőrzés. Nívópálca kiszed, megtöröl, visszadug, megint kihúz. Az eredmény tetszik, minden rendben. Akkumulátorsaru visszatesz, a belső világítás bekapcsol. Nyugtázom. Beülök. Gyújtás, kettő nyomás a gázpedálon, kuplung, majd indítózás. Amint beindul, finom gázzal tartani kell a fordulatot pár másodpercig. Szívató, az nincs…

Nagy sebességgel megérkezik egy Saab…

Imádom a hangját: rekedt és sejtelmes. Kigurulok. A motor még darabosan jár. Bezárom a garázst és indulok a benzinkútra. A kormány működik, a fék fog, az ülésfűtés már dolgozik. Benzinvételezés és a guminyomást is meg kell néznem. Pár tizedre szükség van, így jó lesz. Most már tényleg megyünk… Harminc kilométert megtettem szépen, nyugodtan. Másik benzinkút, motorháztető kinyit, optikai ellenőrzés. Minden rendben, a motor szépen jár, sehol semmi szokatlan. Szuper! Megfordulok, indulok hazafelé.

Négy autó egymás mögött halad az úton. Elöl egy kisteherautó, mögötte egy furgon, aztán egy ezüst BMW 320d, s következem én. Pár másodpercen belül nagy sebességgel megérkezik egy kék Saab 93. A forgalom sűrű, előzni nem lehet. Folyamatosan jönnek szembe az autók, mintha csak futószalagon adagolnák őket. Nem baj, 500 méter múlva emelkedő, kapaszkodósávval, akkor majd mehetünk. Ááh, nem nyert. Ugyan a kisteherautó lehúzódik, de a furgon nagyon „erős”, így megpróbálja megelőzni felfelé. A BMW szorosan rátapad a furgonra, én a BMW-re, a Saab pedig engem tol. Rohanunk, a sebességmérő 85-nél. Mindjárt! Mindjárt!

A furgon végre megnyerte…

De nem! A kapaszkodósáv véget ér, a sorrend változatlan marad, fix negyedik hely. A sötétszürke aszfaltcsík még mindig hozza szembe a járművek garmadáját. A türelem csökken, a feszültség nő. Menjünk máááár! Kilencvennel haladunk a következő, hosszú emelkedő felé, ahol megint lesz egy plusz sáv. Három, kettő, egy, nyomás! Nem hiszem el, a furgon megint küzd, mindent bevet a győzelemért. Talán már 5 km/h is lehet a sebességkülönbség kettőjük között.

A Saab vezetőjénél elszakad a cérna. Villogtat, hogy húzódjak le, mert ő menne. Én lelkesen gesztikulálva magyarázom neki, hogy én is mennék, csak nincs még hely, s jelzem törekvési szándékomat a 320d felé, a fénykürttel. Örült a tempó: 100. A furgon végre megnyerte a küzdelmet, s lehúzódik! Hurrrá, megyünk! A Saab még mindig villog. Én is villogok. Ezzel próbálom ösztönözni a Bömbi sofőrjét a jobb oldali pedál hathatós lenyomására.

Abba kellene hagynom a villogást…

Száááztííííz, szááázhúúúsz, száázharmiiinc, de lassan gyorsulunk! Mindjárt elhagyjuk a kisteherautót és a furgont. A Saabban, szerintem, lassan kiég a reflektorizzó, mert a fényszórója stroboszkópba ment át. Azért a Bogit sem kell félteni, villogok rendesen. Kemény emelkedő, lenézek a mutatóra 140. A 93-as tol engem, s villog, én meg ugyanezt teszem a BMW-vel.

Ekkor döbbenek rá: mit is csinálok? Egy 320d-t küldök ki a szélső sávba, felfelé, 140-nel, a Bogival??? Ez nem a 200 lovas fekete, ez a kis piros, 66-os Bogi. Abba kellene hagynom a villogást, s szépen kimenni a külsőbe, hiszen már van hely. Ott visszavenni a tempót, a Saab el tudna menni, én úgysem akarok ennyire rohanni, csak a hév ugye…
Késő! Még mindig villogok, a BMW pedig lemegy a külsőbe.

Átnézek, s széttárom a kezem…

Most már nem mehetek ki mögé, mert az felér a teljes vereséggel. Nincs mit tenni, PADLÓ!
A dupla kéttorkú Weberekbe beleömlik a tankban lévő összes benzin, a légszűrők elnyelnek minden levegőt a kocsi hátulja körül, a kipufogó örömtelien bömböl, s megindulunk felfelé.

A mutató kb. 150-nél áll, aztán függőlegesen, majd 19 óránál, s elmegyek a BMW mellett.
A sofőr kidülledt szemekkel átnéz, és egy kérdés ül ki az arcára: MIEZ? Leindexelek a külső sávba, még tolom neki a dombtetőig, aztán elveszem a gázt, mert lefelé már a sz@r is gurul… Büszke vagyok, vigyorgok. A Saab már nem villog, a dombtetőn beáll mellém, átnéz, elismerően bólint, majd gázt ad, s elhúz. 2.3t. Ja, bocs. Néhány másodperc múlva a BMW-s is mellém ér, lelassít, az arca változatlan. Átnézek, ahogy gurulok lefelé, s széttárom a kezem: – Ez van, Öregem…

Nagy nálunk a VW mánia, a párommal az alábbi flottát tudjuk felmutatni:
1966-os VW 1300, 2001-es VW New Beetle 20VT és egy 2010-es VW Golf VI TSI

VOLKSWAGEN 1200

TULAJDONOS
V. Attila, Pécs
KAROSSZÉRIA
1966-os VW Typ 1, ’62-es motorháztető, keskeny első indexek, Porsche első fényszórók
MOTOR
Typ 1, 92×69 mm, Szelepek 40/36 mm, Weber 40 IDF, Engle W100, Bosch 009, egyedi rozsdamentes kipufogórendszer
FUTÓMŰ
ültetett tengelycsonk, elöl-hátul EMPI tárcsafék, mechanikus fékrásegítő, Porsche 356 stílusú króm felnik, 5,5J x 15, e: 175/60, h: 195/60, elöl-hátul kanyarstabilizátor
BELTÉR
fordulatszámmérő, olajhőmérséklet-mérő, fakormány, Porsche 911 ülések, bólogató bari, rejtett, TV-tuneres, DVD lejátszós, tolatókamerás fejegység – éppen a Pampalini megy rajta…
KÖSZÖNET
Szüleimnek, testvéremnek, a Volkswagen gyár dolgozóinak, Vörösbogárlacinak.
Külön köszönet a Mininek!
Az eredeti cikk a VW Depo 2011/7 számában jelent meg.
Oszd meg a közösségi oldalakon!

www.kedvezmenyesbiztositas.hu

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

search previous next tag category expand menu location phone mail time cart zoom edit close