Az előző angliai túránk után jöttünk rá, hogy tavasszal jobb utazni, mert nincs hideg és hó, meg akkor van a VolksWorld Show. Pár barátunknak tetszett az ötlet, és március 22-én négy bogárral, és 12 emberrel készen álltunk az indulásra.
Az előző angliai túránk után jöttünk rá, hogy tavasszal jobb utazni, mert nincs hideg és hó, meg akkor van a VolksWorld Show. Pár barátunknak tetszett az ötlet, és március 22-én négy bogárral, és 12 emberrel készen álltunk az indulásra. Az út során szinte csak tankolni álltunk meg, kivéve egy főtengely szimering cserét. A bogarak csak úgy falták a kilométereket.
Hipp-hopp ott is voltunk Londonban, a délutáni csúcsforgalom kellős közepén. Sikerült is eltévedni, és két bogárból szinte egyszerre fogyott ki a benzin. Ennek ellenére elértük a szálláshelyet, és ahelyett hogy kipihentük volna magunkat folyamatos bulizásba kezdtünk négy napon keresztül, csak néha feküdtünk le aludni egy pár órára. Persze néha a belvárosban is mászkáltunk, felültünk az emeletes buszokra, és megnéztünk egy két dolgot amiket a turisták szoktak.
Jól teltek a napok és hamar elékezett a hétvége. Péntek este, barátunk Józsi kibérelt egy fél ír kocsmát, a kint élő magyarok részére, és persze a mi is vendégek voltunk. A buli nagyon jól sikerült, megmutattuk a pudingfejüeknek mi a magyarok istene. Hajnali 5-re haza is értünk, és még gyorsan bedobtunk két sört, nehogy valami bajunk legyen. Hatkor már ágyban is voltunk. Reggel, a nyolc órai kelés már nem esett olyan jól, dehát aznap kezdődött a VolksWorld Show ezért muszáj volt.
A kiállítás felé közeledve már innen-onnan szállingóztak a bogarak és buszok. A Show parkolója megtelt, így egy messzebbibe irányítottak a szervezők. Ahogy megálltunk, már forgatnunk kellett a fejünket, mivel a parkolóban is olyan gépek voltak, mint a tíz legszebb a tavaszi rajzáson. Amikor egy rövidített tengelytávú gömbölyű busz, két kerékre emelkedve dübörgött el mellettünk, már sejtettük hogy mik várnak ránk. Ahogy beértünk, a bejárat mellett egy szép, ’78-as, piros 1200-as bogárra lettünk figyelmesek. Szép, szép, de mi ebben a különleges – gondoltuk. Amikor közelebb értünk láttuk, hogy szalon állapotú, órájában 17 mérfölddel, mert egy angol kereskedésből visszamaradt. Bárki megvehette, csak 10 ezer font volt az ára. (kb. 3.8 millió forint).
Vele szemben egy 1303-as kabrió, egy Karmann Ghia, és egy T2-es busz egyenesen a wolfsburgi múzeumból, hasonló állapotban. Innen nem is mentünk be, inkább a belső parkoló felé indultunk, ahol különböző klubbok mutatták be a gépeiket. (Karmann Ghia Owners Club, Porsche Club, Typ 3 Detectives, Cabriolett Ownwers Club stb.) Itt Már nem bírtuk tovább, visszamentünk az autóinkhoz és bementünk a kempingbe. (Az egész kiállítás egy lóversenypálya területén volt aminek a középső füves részén lehetett kempingezni.)
Itt némi hideg chilisbab konzerv és sör elfogyasztása után, újból nekiveselkedtünk, és bementünk a zárt részbe. Itt aztán nem is tudtuk merre nézzünk, a show autókat vagy a dragstereket. A műanyag kasztnisoktól, a V8-asig, mindenféle átalakítást láttunk a dragster soron, de nekünk egy gyári fényezésű osztott ablakos bogár tetszett, lemattulva, itt-ott rozsdásan, iszonyatos motorral.
A busz részlegen szintén sok volt az átépítés, de azért voltak igazi érintetlen állapotú gépek, például egy T2-es mentőautó 40 ezer mérföldel, szinte újnak számított. Amikor az alkatrészárusokhoz értünk kicsit rosszul lettünk, a kínálattól és az áraktól, de lehet hogy az előző esti buli utóhatása miatt, így megint kimentünk a szabadtéri kiállításra. Itt megcsodáltuk az Amerikából hozott barndoor buszokat, gyári fénnyel, amiből nem sok látszott a rozsda miatt. Igazából meglepően sok gyári fényezésű kocsi volt, amiket nem újítanak fel, és még az esetleges töréseket, hibákat is úgy hagyják, hogy a javítás során, ne sérüljön az eredeti festés.
Miután kicsorgattuk a nyálunkat a szebbnél szebb rozsdás és matt, leültetett gépekre, visszatértünk a kemping részbe, és meglepő előrelátással, még világosban vertük fel a sátrakat. Utána, némi sörrel a kézben körbejártuk a kempinget. Az angolok nagy kempingezők, mert mindegyiknek kempingbusza van, amiben ugye van fűtés. A magukkal hozott flekkensütőket begyújtották, és mindenhonnan sült hús illata szálldogált.
Besötétedett, és kezdett lehűlni az idő. Lehet, hogy este fázni fogunk? – vetettük fel egyre sűrűbben a kérdést. Hamar ki is találtuk a megoldást: össze kell szedni csajokat, akiknek van buszuk, majd reggel angolosan távozni. De ha ez nem jön össze, akkor annyi sört kell inni, hogy már mindegy legyen hol alszol, ez pár embernek sikerült is.
Az angolok amúgy nem egy barátkozós nép, de mi igen. Ezért el is kezdtünk barátkozni a sátorszomszédainkkal, akik 4 db T2-es, egy osztott busszal, és motorokkal érkeztek a Dél londoni gettóból. Az egyik fekete srác lelkesen mesélte a buszán lévő matricák történetét, míg a többiek Borsodi sörrel a kézben nyomták a gumifüstölést a motorokkal. Amikor elfáradtak leültek a hordóban égő tűz köré, és az egyik buszból iszonyatos hangerővel üvöltött a szívós zene. A csajok sajnos iszonyú rondák voltak, úgyhogy a sátorban kellett aludni.
Reggel meglepődve tapasztaltuk, hogy még élünk, és gyorsan megünnepeltük az utolsó otthonról hozott sörökkel. A 10 órás kapunyitást már nagyon vártuk, mivel bent jó sok WC volt. Még egyszer körbejártuk a területet, majd sietve összepakoltunk és elindultunk, hogy odaérjünk a délutáni kompindulásra. Az utolsó pillanatban a hajó indulása előtt sikerült is elérni. Szerencsénket, minden bizonnyal a 140-es tempónak és az autópályán kapott griffmadár (valószínűleg sirály) szarnak köszönhetjük, ami beterítette a szélvédőt és az első fedelet.
A kompon mindenki nagyon csendes volt, mert nem maradt több sörünk. Hazafelé már csak két bogárral jöttünk, mivel a többiek egy nappal előbb leléptek, ezért térképünk sem volt. Csodálkoztunk is hogy mit keresünk az éjszaka közepén Brüsszel belvárosában, de aztán sikerült rátalálni a helyes útra. A keményen átvezetett hideg éjszaka után, másnap megtanultak a sofőrök vezetés közben aludni, sőt még előzni is sikerült alvás közben. Az 1900 kilométeres utat 23 óra alatt lenyomtuk, komppal együtt.
Miután szerencsésen hazaértünk és megállapítottuk, hogy ez egy meghatározó túra volt, kitaláltuk hogy jövőre Svédországba megyünk bogártalálkozóra, mert az még messzebb van, és még hidegebb az idő.
Köszönjük a Magyarországi szakasz támogatást a Meta Vulk KFT-nek, és Csikós Borsnak.
(VW depo 2004/06)
Kapcsolódó fotógaléria (Találkozók képei)!
