F4 Tátra-túra

Láttunk még rókát, és hegyi forrást, de a Lalit nem, mert előre szaladt. A csúcson voltak egy páran, készült egy-két kép, ittunk egy sört, és néztük a felhőből előbukkanó csúcsokat. Olyan volt az egész mintha repülőn ülnénk a felhők felett, de a repülő leszáll, nekünk meg gyalog kellett visszaindulni. Viszont gyorsabban leértünk, mint fel, ezért még maradt időnk átmenni a Csorba tóhoz. Néhány kilométer autózás után megérkeztünk a tóhoz, ami egy tengerszem, és a felhők fölött terül el a hegycsúcsok tövében.

Itt már nagyon éhesek voltunk, és a tó túloldalán lévő étterem éppen megfelelt, csak addig el kellett gyalogolni, de ez nem jelentett akadályt, mert szépen kiépített erdei út vitt körbe a tó körül. Amikor befejeztük a vacsorát, akkor vettük észre hogy besötétedett, és az autóinkhoz vissza kellett menni. Az erdőben iszonyú sötét tud lenni éjszaka. Elemlámpánk persze nem volt így a Szepi világított a telefonjával, és mindenki őt követte szorosan. Ha a telefon lemerült volna még mindig ott bolyonganánk a fák között, vagy a jéghideg tóban kötünk ki.

Szerencsére nem merült le, megtaláltuk a bogarakat és visszamentünk a szállásra. Másnap Poprádon reggeliztünk, és innen indultunk Losonc városa felé, de előtte megálltunk egy helyen amit egy képeslapból néztünk ki, ez volt Szepes vára. A parkolóban egy sereg Szaracén kisgyerek vett körül buzgón imádkozva egy-két koronáért. Ezt először elég viccesnek találtuk, aztán kezdett a terhünkre válni, ezért nekiiramodtunk a dombnak, amin a vár állt.

 Ide érve láttuk, hogy szörnyű magasak a bástyák, és inkább visszafordultunk. Szerencsére a gyerekek nem tették tönkre egyik autót sem, így folytattuk utunkat Losoncra, ahol ebédeltünk egy jót. A menü hagyományos szlovák ételekből állt, halusky, satöbbi.
Innen kisebb utakon mentünk tovább, kevésbé lakott részeken, így mindannyiunk benzinje igencsak fogytán kezdett lenni.

A sort Ritáék kezdték, amíg elmentek az ellenkező irányba benzinért, mi megálltunk egy mesterségesen felduzzasztott kis tó partján, amit hegyek vettek körül. Megetettük az éhes kacsákat, majd folytattuk utunkat. Éppen egy kanyargós hegyi szakaszon haladtunk, amikor mi következtünk, kifogyott a benzinünk. Cseppet sem keseredtünk el, ráakasztottuk magunkat a Jávor Tomiék kocsijára, közben arról beszélgettünk, ki fog húzni, ha az övéből is elfogy a benzin.

Hamar beértünk a kútra, csak 40 km volt, ahol friss üzemanyaggal feltankolva, este 10 óra felé elértük a magyar határt. Itt elbúcsúztunk egymástól, és egy óra múlva már otthon is voltunk. Kellemes autós, kirándulós hétvége volt, még utoljára láthattuk a Tátrát borító sűrű fenyőerdőt, amit a túra után pár héttel ledöntött egy hatalmas szélvihar. Jövőre megnézzük kopaszon is!

 

Kapcsolódó galéria

{gallery}uticel/f4tatra{/gallery}

Szólj hozzá Te is! {mos_fb_discuss:10}

www.kedvezmenyesbiztositas.hu

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .