Augusztus 30-án hajnalban indultunk. Három bogár és egy busz, hét emberrel alkotta a csapatot. A fekete bogár, amely már a kárpátaljai túrán is előszeretettel tépte a résztvevők idegeit, most sem okozott meglepetést. Már az induláskor meghalt a fél elektromos rendszer. Az önindító, a hátsó világítás, féklámpa azonnal feladta, a töltés folyamatos akadozott. Szerencsére a vas és a benzin a helyén volt, így a haladással probléma nem volt. Ezúton üzemen a villamossági szerelőnek, hogy nem vagyok megelégedve…
A határon simán sikerült átjutni, pedig némileg tartottunk attól, hogy lesz probléma. Itt csatlakozott hozzánk EPE, alias Elkán Péter kolozsvári bogaras barátunk, aki helyismeretével segítette, hogy gyorsabban érkezzünk meg Kolozsvárra, ahol sétáltunk egyet a belvárosban, a kárpátaljai hagyományoknak megfelelően zuhogó esőben. Szerencsére innentől fogva az idő kegyes lett hozzánk. Az esti szállásunk a meseszép Torockón volt, ahol az esti nagy hideget nagy mennyiségű pálinkával ellensúlyoztuk.
Másnap székelyföldön és a szintén gyönyörű Békás-szoroson keresztül hagytuk magunk mögött Erdélyt és léptünk át Moldvába, a csángók földjére. Szállásunkon Klézsén finom csángó ételeket kaptunk, sokat megtudtunk erről a Budapesttől 1000 kilométerre élő népről és természetesen meggyőződtünk arról, hogy igen jófajta pálinkát főznek arrafelé is.
