Az első, amiben ültem, egy kabrió volt, Dina előző bogara – kezdi a mesélést Gyöngyi. – Mindig azzal jártunk vásárolni.
Az első bogár, amiben ültem, egy kabrió volt, mégpedig Dina előző Bogara – kezdi a mesélést Gyöngyi. – Régen mindig azzal jártunk vásárolni. Amikor jó idő volt, persze lehúzott tetővel robogtunk. Akkor még nem volt jogsim, de már nagyon vártam, hogy legyen. Aztán eljött ez a pillanat is, és a szüleim vettek egy Bogarat.
Azóta megállás nélkül csak ezt vezetem. Mostanra pedig már az enyém lett teljesen, csak én használhatom. Szerintem ez a legpofásabb autó az összes közül. Talán az egyedüli baj vele, hogy nagyon szereti a benzint, de én ezzel együtt, így fogadtam el, ahogy van. Szívem szerint nem adnám el soha! Persze ez nem teljesen igaz, mert ha egy igazi, saját kabrióra lenne lehetőségem, akkor talán meginognék. Nagyon sok pozitív élményem volt a bogarakkal. Általában mindenki szereti, mert ha közlekedek vele, mindig előzékenyebbek velem. Például simán beengednek maguk elé, ha jelzek, ami talán más autóra, nem annyira jellemző.
Nagyon tetszik, hogy a bogarasok mindig integetnek egymásnak, és udvariasak is egymással. Sokszor más autósok is dudálnak, vagy integetnek rám, főleg akkor, ha a barátnőimmel együtt autókázunk. Szerintem elég feltûnő, ha egy pofás kis bogárban négy fiatal lány ül. Három húgom van, ők szintén imádják. Anyu is csak azért szokott panaszkodni, mert télen mindig bepárásodik a szélvédő, és folyamatosan törölgetni kell. Szerencsére eddig még nem volt semmi komoly gubanc, amióta bogarat vezetek. Le is kopogom! Kisebb kalandok azért adódtak, egyszer például a Villányi út előtt lefulladt. Be kellett lökni, ami sikerült is, csak beragadt a gázpedálja, és olyan sebességgel robogtam át a piros lámpán, amilyennel még soha nem ment a kis bogár. Néztek is a buszmegállóban, hogy ki ez az őrült? Amikor sikerült úrrá lennem a helyzeten, gyorsan leállítottam a motort. Utána átadtam anyunak a kormányt, mielőtt még bármit mondhatott volna a vezetési stílusomról.
