Használtautó vásárlása előtt nagyon sok döntést kell meghoznunk, amelyek a későbbiek során befolyásolhatják a vezetési élményt, a kocsinkra fordítandó költségeket, vagy akár azt is, hogy milyen gyakran kell majd szervizbe járnunk autónkkal. Most induló sorozatunkban igyekszünk olyan kérdésköröket feldolgozni, amelyek segíthetik a döntés előkészítését, vagy amivel mindenképpen érdemes a vásárlás előtt foglalkozni. Az első részben az automata és a kéziváltó előnyeit, illetve hátrányait elemezzük.
Az autóipar első időszakában az erőátvitel kizárólag kézi kapcsolású váltóval volt kivitelezhető, az automaták először az 1950-es években jelentek meg az Amerikai Egyesült Államokban azzal a céllal, hogy egyszerűsítsék a sofőrök dolgát vezetés közben. Az autók kezelését sikerült megkönnyíteni, a vezetőknek mindössze a haladás irányát kellett beállítani a váltón, innentől kezdve pedig csak a gáz és fékpedállal, valamint a kormánnyal kellett foglalkozni. Az automataváltók népszerűsége éppen ezért hamar nőtt Amerikában, és akinek problémája volt a kéziváltó használatával, dönthetett úgy, hogy kizárólag automata gépkocsira szerez jogosítványt.
Az első automataváltók általában 2-3 fokozatosak voltak, ami az akkori hat- és nyolchengeres, nagyteljesítményű amerikai autók esetében elegendőnek bizonyultak mindaddig, amíg az autók fogyasztása nem vált szemponttá. A nyolcvanas évek végén az emelkedő üzemanyagárak miatt változtak a fejlesztések irányai, az autógyártók rájöttek arra, hogy a takarékosság az automataváltó esetében is a fokozatok számának növelésével érhető el. Így jött létre először a 4-5, majd a 6-8 fokozatú automata váltó, ahol a magasabb fokozatok nagyobb sebességű haladást tettek lehetővé alacsony fordulatszám mellett. Új konstrukcióként megjelentek a fokozatmentes automaták is.
A régi váltókkal ellentétben az újak már mind elektronikus vezérlést kaptak, és a szoftver azóta óriási szerepet játszik a váltó működésében. A legújabb automaták már arra is képesek, hogy alkalmazkodnak a vezető stílusához. Sportos vezetés estén engedi kipörgetni az alsó fokozatokat, illetve hamarabb visszavált, míg finom gázpedálkezelést érzékelve úgy kapcsol, mint a legtakarékosabb vezető.
A takarékosság mellett a sebességváltók hatásfokának javítása is cél volt, aminek köszönhetően az autók dinamikája, és teljesítménye is sokat javult az elmúlt időszakban. Gyökeres változást hozott a kettős tengelykapcsolós váltó, amely esetében a belső erőátvitel ugyanúgy zajlik, mint a kézi kapcsolásúnál, csak a kapcsolást automatizálták. Ennél a szerkezetnél két mechanikus kézi kapcsolású váltót építenek össze úgy, hogy az egyik váltó félben vannak a páros, a másikban pedig a páratlan fokozatok. Ezek gyorsításkor egymást váltogatva felváltva kapcsolnak ki-be. A váltás olyan rövid időt vesz igénybe ez esetben, hogy nem történik vonóérő megszakítás, és az autó a váltás során nem is bólint. Mindössze a fordulatszámmérő billenésén lehet érzékelni a fokozatok kapcsolását. Ennél finomabb váltásra a jelenlegi technikai megoldások mellett a fokozatmentes automata képes, amely esetében két kúpos tárcsapár között egy acéllánc nyugvó súrlódással adja át a nyomatékot.
Napjainkra az automataváltó nagyon sok tekintetben utolérte a kézi kapcsolásút, sőt, több szempontból már túl is tesz rajta. A fokozatok kapcsolásának sebessége például már közel azonos, a váltás időzítése hajtóanyag-takarékosság szempontjából sok esetben jobb az automatáknál. A fékek kopása is megegyezik mindkét esetben, mert az új automatáknál már hasonló motorfékhatásra lehet számítani, mint a manuálisnál. Ennek ellenére helyes használat mellett alapvetően ez utóbbi számít egyelőre strapabíróbbnak, és hosszabb élettartamúnak is. A váltók fenntartásában is mutatkozik különbség. A manuális hosszabbtávon olcsóbb, annak ellenére, hogy jellemző hiba lehet a tengelykapcsoló tárcsa, és a kiemelő berendezés kopása, amit időközönként cserélni kell. Mivel azonban az automata szerkezete jóval bonyolultabb, és összetettebb, a meghibásodás lehetősége is magasabb.
Az automaták esetében a leginkább jellemző problémaforrást a mechatronika jelenti, de a fenntartási költségeket nagyban növeli az is, hogy bizonyos időközönként olajat kell cserélni a váltóban. Ez különösen igaz az egy olajkörös váltókra (pl. 6 fokozatú DSG), ahol ugyanaz az olaj keni a fogaskerekeket, mint ami a hidraulikus részben működteti a kapcsolást. Itt ugyanis a fogaskerekek érintkezésekor lekopó kis fémrészecskék a szűrők ellenére bekerülhetnek az olajba, ami zavarhatja a váltó működését. Ahol a fogaskerekek és a hidraulika külön olajkörbe esnek (pl. 7 fokozatú DSG), ott ez a probléma elhárul, azonban az olajcsere így is szükséges. A rendszer bonyolultsága miatt a fokozatmentes automatáknál is jelentős költségek jelentkezhetnek, itt a legnagyobb problémát az okozhatja, ha csökken a váltó olajnyomása, ugyanis emiatt megcsúszhat az erőátvitelt végrehajtó acéllánc, ami tönkreteheti az egész szerkezetet.
„Racionális érveket könnyen fel lehet sorolni az automata és a manuális váltó mellett, azonban a szubjektív tényezőket nem könnyű kizárni autóvásárlás előtt. Érdemes azonban a szerződés aláírását megelőzően nagy figyelmet fordítani a váltó állapotára, mert így sok felesleges kiadást kerülhetünk el a későbbiekben” – mondta el Horváth Zoltán, a Weltauto márkaigazgatója, majd hozzátette: „Azzal mindenképpen számolnunk kell, hogy az automataváltó új és használt autó esetében is feláras, így manuális váltóval szerelt kocsihoz olcsóbban tudunk hozzájutni”.
