Léghűtéseseknél gyakran felmerül a nagyobb karburátor használata. Tényleg jobban megy tőle a kocsi?
Gyakran felmerülő kérdés módosított utcai Volkswageneknél a nagyobb karburátorok használata. Ha a 40 mm-es karburátortól jobban megy az autó, a 48-assal még jobb lesz, gondolná az ember. A valóság azonban az, hogy a nagyobb karburátor, mint amit a motor igényel, nem feltétlenül eredményez nagyobb teljesítményt is.
Némileg másképp van ez a versenymotorok esetében. A nagyobb hengerűrtartalom, magasabb kompresszió és fordulatszám-kombináció igényli a minél nagyobb karburátorok használatát, mert a Drag Race motorok egészen más körülmények között működnek, mint az utcán használatosak. Amíg egy utcai tuningnál a 120–150 LE már igen impozáns, a versenypályákon használt motorok kétszer ekkora teljesítményt is képesek leadni. Egy 9500-as fordulaton pörgő motor ritkán fut le 100.000 problémamentes mérföldet, viszont egy megbízhatóan üzemelő utcai tuning nem teljesíti a negyedmérföldes távot 10 másodperc közeli idő alatt.
1992-ben sokan elégedettek lettek volna a Berg fiú, Gary 10.55 mp-es, 1/4 mérföldes eredményével az Orange County-i Bug-In verseny „Super Street Class” kategóriában. A Berg műhelyben azonban úgy gondolták, hogy van még egy kis plusz teljesítmény abban a motor kombinációban, csak a levegőbeáramlást (AIR FLOW) kellene javítani. Az 52 mm-es Weber karburátor kiválóan működött, de úgy spekuláltak, hogy egy nagyobb karburátor tovább növelhetné a motorteljesítményt.
Nagyobb karburátort azonban a Weber nem gyártott, kivéve azt a néhányat, amit 1963-ban a Ford Indy Car autókhoz készítettek. A gyár az elektromos benzinbefecskendező rendszerek iránti növekvő igény kielégítésére törekedett, és ennek eredményeként a VW versenymotorok számára alkalmas Weberek hozzáférhetősége, javíthatósága problematikussá vált, és igen megdrágult.
Ezért a Berg műhelyben úgy döntöttek, hogy maguk fabrikálnak egy 56 mm-es karburátort, a 48-as Weber házának felhasználásával. A próbálkozás eredményeként Gary Berg az 1993-as Phoenix-i Bug-O-Rama versenyen 10.41 mp-re faragta le a negyedmérföldes idejét. Ez adta az inspirációt Gene Berg számára, hogy hozzálásson a VW versenymotorok számára alkalmas, professzionális karburátorok kifejlesztéséhez.
A két és fél évig tartó fejlesztési program eredményeként a műhely a 46–58 mm-es méretig tudott a VW motorok számára alkalmas választékot kínálni, megfizethető áron. Az eredmény egy ultra-érzékeny karakterisztika, amely már – a számítógéppel tervezett és módosított venturi-k révén – a lehető legalacsonyabb szívócső depressziónál működik, tehát ez már alacsony fordulatról lehetővé teszi, hogy a motor maximális nyomatékához közeli érték rendelkezésre álljon.
A „Bad Boy”-t, az 58 mm-est a 48-as IDA Weber szívócsöveire lehet felszerelni, és komponenseit tekintve is főleg Weber alkatrészeket tartalmaz, mint például a fő és gyorsítófúvókák, keverőszárak, gyorsítómembrán. A pillangótengelyek edzett szerszámacélból készülnek, és olyan tömített kivitelű apró golyóscsapágyakkal, amelyek meggátolják a benzinszivárgást a tengelyvégeken. (A szivárgás általános Weber típustünet, illetve egészen eddig az volt)
A pillangó szelepek réz-ötvözetből készültek, de itt utólagos finommegmunkálással. És ugyanúgy, ahogy a 48 mm-es Weber, az 58-as Berg karburátor is működtethető mind a központi csuklós, mind az iker-karos rudazattal. Ennek az 58 mm-es „Bad Boy”-al szerelt Berg motornak a teljesítménye a Dyno-teszt alapján 8500-as fordulaton 315 LE volt.
Persze, ahhoz hogy egy versenymotor ezzel az 58 mm-es karbival valóban nagyobb teljesítményt adjon le, még néhány dolog szükséges, például minimum 48 mm-es szívó, és 39 mm-es kipufogó szelepek, hogy elegendő benzin-levegő keverék áramolhasson a hengerfejeken keresztül a motorba.