Több mint 75 éve vette kezdetét a versenysport történetének egyik legizgalmasabb fejezete: a berlini Avus versenypályán 1934. május 27-én álltak először rajthoz az Auto Union „Ezüstnyíl” („Silberpfeil”) versenygépek. Noha e napon még sem az Audi-előd Auto Union, sem pedig a Mercedes-Benz nem tudott győzni, egészen a második világháború 1939-es kitöréséig e két márka uralta a nemzetközi versenypályákat.
Több mint 75 esztendeje vette kezdetét a versenysport történetének egyik legizgalmasabb fejezete: a berlini Avus versenypályán 1934. május 27-én álltak először rajthoz az Auto Union „Ezüstnyíl” („Silberpfeil”) versenygépek. Noha e napon még sem az Audi-előd Auto Union, sem pedig a Mercedes-Benz nem tudott győzni, egészen a második világháború 1939-es kitöréséig e két márka uralta a nemzetközi versenypályákat. Napjainkban talán alig elképzelhető, de 1936-ban az Auto Union versenyautói az Avus hosszú egyeneseiben akár egészen 380 kilométer/óráig is felgyorsultak. Legenda született.
A négykarikás versenygépek Berlin Avus pályáján 1934. május 27-én álltak először rajthoz, a volánnál Hans Stuck, August Momberger és Hermann, Leiningen hercege pilótákkal. Az új versenyautókon elsősorban ezüst fényezésük, s a vezető mögé helyezett motor tűnt fel. Az 1934-es szezonnal új versenyszabályzat lépett életbe, amely 750 kilogramm maximális saját tömeget (szárazon és üresen) írt elő, ám a motorok hengerűrtartalma és üzemanyagai tekintetében abszolút szabadságot biztosított a tervezőknek.
Az Auto Union versenyautók szellemi szülőatyja Ferdinand Porsche, aki az 1932-ben az Audi, a DKW, a Horch és a Wanderer márkákból újonnan alakult autógyártó számára alkotta meg őket. Az új versenytechnikákat személyes ellenőrzése alatt, 1933 márciusától kezdődően a zwickaui Horch-üzemben berendezett versenyrészlegen készítették, illetve tesztelték. Elsődleges átvételi követelményként a 4.500 percenkénti fordulatszámnál elért, legalább 250 lóerő teljesítményt fogalmazták meg, amit Hans Stuck az AVUS betonján 1934-ben elért világrekordja igazolt hatásosan.
Avus versenyén az Auto Union gépei igencsak figyelemre méltó teljesítményt produkáltak. Hans Stuck a leggyorsabb pilótaként már az edzés során is 245 kilométer/órás körátlagot autózott, de az Auto Union a szakadó esőben rendezett futamon is hozta a nap legjobb idejét (Momberger: 225,8 km/h). Stuck már a tizedik körre egy teljes percnyi előnyre tett szert a mezőny előtt – mielőtt defektet kapott. A futam végén Momberger harmadikként futott be Guy Moll és Achille Varzi, az Alfa Romeo pilótái mögött, így is dobogós helyet biztosítva magának. A legfőbb vetélytárs a csillaggal az elején, pedig elháríthatatlan műszaki problémák miatt már a rajtnál sem jelent meg.
Az Auto Union „Ezüstnyíl” többszöri fejlesztést követően 1937-re már harmadik változatában készült:
1934 Typ A: 295 LE
1935 Typ B: 375 LE
1936/37 Typ C: 520 LE
Mindezek során alapkonstrukciója változatlan maradt, a 16-hengeres V-motor a vezető háta mögött, a jármű közepében kapott helyet, jó néhány évtizeddel korábban megvalósítva napjaink versenyautóinak jellemző elrendezését. A motor végül már 6 liter összlökettérfogattal olyan rugalmasnak bizonyult, hogy a tervezők négyfokozatú sebességváltóval szerelték fel. Az összesen 32 szelepet egyetlen vezérműtengely mozgatta, az eleinte még egyetlen darabból készült főtengelyt pedig hamarosan a specialistaként ismert Hirth által kifejlesztett többrészes konstrukció váltotta fel, amelynek egyes darabjai fogazott alakzáró, illetve csavarkötéssel csatlakoztak egymáshoz.
E modell legsikeresebb pilótái Bernd Rosemeyer, Hans Stuck, Hermann Paul Müller, Ernst von Delius, Rudolf Hasse és Achille Varzi voltak. Az 1938-as szezonra változott a szabályrendszer, az új konstrukció pedig Robert von Eberan-Eberhorst főmérnök keze nyomán született meg, mivel Porsche egy korábbi szerződésbontást követően már nem állt a vállalat rendelkezésére.
A Grand Prix versenyzés költségvetése az utolsó márkáig ismert, s az első és utolsó versenyévad között éves szinten 1,3-ről 2,5 millió birodalmi márkára növekedett. Egy versenykész autó 1935-ben mintegy 50 ezer, míg négy évvel később már kb. 70 ezer birodalmi márkát tett ki. Az 1933-ban alapított versenyrészlegen a versenyszerelőkkel együtt mintegy 60 szakember dolgozott, akik a zwickaui Horch üzem dolgozói közül gondosan válogatott elitként kerülhettek ide.
Összességében az Auto Union 1934. és 1939. között mintegy 13,2 millió birodalmi márkát fordított a Grand Prix sportra, aminek évente nagyjából 20 százalékát, összesen mintegy 2,7 millió birodalmi márkát állami támogatásként vehetett fel. Az Auto Union az 1934. és 1939. közötti időszakban összesen 61 pályaversenyen, közöttük 30 nagydíjon állt rajthoz, amelyekből 24-et megnyert, s 23 második, illetve 17 harmadik helyezést ért el. 1934-ben, 1936-ban és 1938-ban a Német Közúti Bajnokságot is e márka pilótái hódították el.
Sportbéli sikerei révén az Auto Union meggyőzően igazolhatta számos fontos szakterületen – aerodinamika, könnyűszerkezetes járműépítés vagy éppen a nagyteljesítményű motorok – szerzett kiemelkedő tudását. E speciális high-tech versenygépek mindemellett egyszerre testesítették meg a technikai tudás és tapasztalat rendkívül magas színvonalát, a különböző megmunkálási eljárások már-már tökélyre fejlesztett precizitását, illetve az Auto Union munkatársainak, hosszú évek igényes munkája során szerzett magas fokú mesterségbeli tudását.
