Az 1988-tól hat éven át gyártott Passat megújult karosszériája alaposan megosztotta a közvéleményt.
Vagy nagyon tetszett, vagy nagyon nem, s ezt az első pillantásra való megítélést leginkább a hűtőrács hiánya okozta. A német köznyelv ez alapján át is keresztelte mindjárt Nasenbaer-nek, medveorrnak, vagy harcsaszájnak, mi magyarok jellemzően csak úgy hívjuk: Malacorrú.
Emlékszem, a néphadseregben ’88-ban először elvtársozni kellett, majd fél év múlva, „gumi” kortól már a bajtárs jött divatba. Az államrendőrség őrizetbe vett még egy-két demokratát március 15-én, de már csak megszokásból… Aztán kiengedtük a kelet-németeket és csakhamar leomlott a berlini fal. Éppen bakaruhában stoppoltam, amikor egyszer csak fékezett egy addig sosem látott Passat kombi. Szinte ledöbbentem, amikor beültem: mekkora autó, micsoda csomagtér, a rádióban pedig felhangzott a B-52‘s vadonat új slágere: „Love Shack!”
1988 elején a gyár már a Passat harmadik, azaz B3-nak nevezett generációját küldi piacra. Az új modell áprilisban, a Genfi Autószalonon mutatkozott be és szinte mindenben különbözve elődjeitől, új kvalitásokkal rukkolt elő: a keresztben beépített motornak és hosszabb tengelytávnak köszönhetően utastere jóval nagyobbá vált, és küllemében is radikális design-váltással parádézott. Bevezetésekor a motorválaszték öt különböző benzinmotorból áll: két 1,6 literes (az egyik karburátoros), két 1,8 literes befecskendezős és egy 2,0 literes befecskendezős, de még ez év (1988) augusztusában megjelent az 1,6 literes dízelmotor is.
1989-ben a frankfurti szalonon debütált egy újabb 1,8 literes, speciális G-töltővel szerelt benzinmotor és egy 1,9 literes szívó dízelmotor. Ugyanekkor lépett színre az 1,8-as, 160 lóerős G-töltős változat összkerekes Syncro meghajtással. 1991 márciusában a már meglehetősen széles választékot még egy katalizátoros turbódízel motor és egy 2,8 literes VR6 motor egészítette ki. Ez utóbbit a Golf 3 is megkapta. A „V“ alakban elrendezett, 15 fokban döntött, hathengeres erőforrás a maga 174 lóerejével, 224 km/ó végsebességével a leggyorsabb Passat volt, sőt a Volkswagen berkeiben gyártott modellek közül csak a Corrado bizonyult nála sebesebbnek. Még a Variant változat is tudja a 218 km/órát.
Az autók tesztelésének legjobb módja a taxizás. Ezeket a Passatokat pedig igencsak kedvelték az előbb említett kisiparosok. Több okból is kifolyólag. Először is talán a hely nagysága miatt esett merre az autóra a választás. A teljesen előre tolt, keresztben elhelyezett motor révén a VW-nél eddig még sosem látott mennyiségű helyet kínál az utasoknak, nem is beszélve a 465 liternyi csomagtérről. Ráadásul a fogyasztás is nagyon kedvező. Például az 1.6 TD (80 LE 4500 percenkénti fordulatszámon) 100-110-es tempónál országúton beéri 5 liter gázolajjal, de a városban sem igényel 6-7 liternél többet. Az pedig, hogy a karosszéria egyszerűen nem hajlandó rozsdásodni (nézzünk csak körül, milyen jó állapotban vannak még most is az akár 12-14 éves példányok) már csak hab a tortán.
A taxisok azért is kedvelhetik ezeket a „malacorrúakat“ mert több év használat után sem zörögnek a kezelőszervek, és olyan kiváló minőségű anyagból készült a beltér, hogy egyszerűen nem akar tönkre menni. Megint beszélhetünk a Volkswagen értékállóságáról, hiszen a vételár még mindig magasabb a hasonló korú autókhoz képest. De hogy ne csak dicsérő szavakat mondjuk, nézzük a gyenge pontokat. Komoly típushibáról ez esetben sem beszélhetünk, csakis a karbantartás, a használat milyensége és az alkatrészek élettartamának véges határideje az, amit figyelembe kell vennünk. Mégis van egy olyan meghibásodási pont, mely a többi Passatnál nem fordult elő.
