Minden, ami BERG

Vol­tak, van­nak ki­vá­ló fér­fi­ak, akik nél­kül a VW hob­b­i­a­u­tó­zás nem tar­ta­na ott, ahol ma tart, sőt ta­lán nem is lé­tez­ne…

Sok min­dent le­het egy szé­ria bo­gár­ra mon­da­ni, de azt hogy gyors len­ne, alig­ha. Ahogy az év­ti­ze­dek, de akár az el­ső évek is el­tel­tek egy­re in­kább érez­he­tő lett a VW Bo­ga­rak „alul­mo­to­ri­zált­sá­ga” és ahogy mon­da­ni szo­kás ez­zel a gyár­tó ki­hív­ta a sor­sot ma­ga el­len. Hi­szen az amúgy rend­kí­vül nép­sze­rű mo­dell hát­rá­nyai kö­zül ez volt ta­lán a leg­ne­he­zeb­ben emészt­he­tő, vagy el­fo­gad­ha­tó a vá­sár­ló­kö­zön­ség számára.

Mércét állítanak

Kü­lö­nö­sen igaz volt ez az ame­ri­kai pi­ac­ra, ahol per­sze min­den­ki örült az öt­li­te­res V8-asok­hoz ké­pest re­la­tí­ve kis fo­gyasz­tás­nak és sen­ki sem volt bol­dog a 36 SAE ló­erő­höz tár­su­ló 0-ról 60 mph-ra gyor­su­lás­hoz szük­sé­ges 33 má­sod­perc­cel. (kü­lö­nö­sen igaz volt ez pél­dá­ul a Kar­mann Ghia mo­dell­re, ame­lyet kül­se­je, for­má­ja egy­ér­tel­mű­en szá­gul­dás­ra pre­desz­ti­nált.) Játsszunk el a gon­do­lat­tal: ha fel­ten­nék a kér­dést bár­me­lyi­künk­nek – aki né­mi­leg szim­pa­ti­zál a Ka­li­for­ni­ai Stí­lus­sal – hogy pénz nem szá­mít, csak a mi­nő­ség, ál­lít­sunk össze egy kí­ván­ság­lis­tát, hadd men­jen gyors­ab­ban az a Bo­gár…

Na­gyon va­ló­szí­nű, hogy so­kan ugyan­azt a cí­met ír­nánk rá er­re a hosszú lis­tát tar­tal­ma­zó le­vél­re, amit gon­do­lat­ban már biz­tos sok­szor meg­fo­gal­maz­tunk: North Li­me Stre­et, Oran­ge, Ca­li­for­nia, Berg En­terp­ri­ses. Hogy mi­ért? Azért, mert a Berg mű­hely az, ahol az el­múlt 25 éven át a mai na­pig mér­cét ál­lí­ta­nak a VW per­for­man­ce ipar­nak, aho­gyan ne­künk is, akik en­nek a hobby­nak hó­do­lunk. Csak­ hogy tud­juk, hol is tar­tunk va­ló­já­ban.

Indulhat a projekt!

Min­den, ami a Li­me Stre­et-i mű­hely­ben ké­szült jobb, tö­ké­le­te­sebb, vagy gyor­sabb, mint min­den más. Egy Berg tu­ning cuc­cot – egy kar­bu­rá­tort vagy akár egy vál­tó­kart – nem kell és nem is na­gyon le­het jobb­ra cse­rél­ni, leg­fel­jebb egy má­sik Berg-re. In­nen nincs to­vább­lé­pés, meg­ér­kez­tünk. In­dul­hat egy újabb pro­jekt!

A Berg En­terp­ri­ses ala­pí­tó­ja, tu­laj­do­no­sa, Ge­ne Berg el­őször, 1956-ban, a ná­szút­ján ült be egy Volks­wa­gen­be. Ez­zel a nagy­bá­csi­tól köl­csön­ka­pott ’55-ös­sel ro­cso­gott vé­gig Mon­ta­na ál­la­mon az if­jú pár. Meg­tet­szett az au­tó, Ge­ne meg is ren­delt egyet, egy fe­ke­tét, pi­ros bel­ső­vel. Nyolc és fél hó­nap vá­ra­ko­zás (!) után, ami­kor az au­tót meg­kap­ta, még­sem volt fel­hőt­len a bol­dog­sá­ga.

Ko­ráb­ban hot ro­do­kat haj­tott, így kis­sé ke­vés­nek ta­lál­ta a mo­tor ere­jét. A Pa­ci­fic Au­to gép­mű­hely­ben, ahol dol­go­zott, szét is sze­rel­te a mo­tort, és mi­e­lőtt új­ra össze­rak­ta, bi­zo­nyos mó­do­sí­tá­so­kat vég­zett el raj­ta (azt hogy mit, saj­nos nem árul­ta el).

Az át­ala­kí­tá­sok­kal elé­ge­dett volt, az au­tó most már sok­kal job­ban ment, si­mán tar­tot­ta a 80–85 mph se­bes­sé­get, míg a töb­bi ezer­ket­tes jó ha 70-et ment. Volt azon­ban még egy kis gond, ami mi­att az au­tót vissza kel­lett vin­nie a már­ka­ke­res­ke­dő­höz: a jobb el­ső fék blok­kolt a fé­ke­zé­sek­nél, és az au­tó emi­att fél­re­hú­zott. A hi­bát ki­ja­ví­tot­ták, és ahogy kell, a sze­re­lő tett egy pró­ba­u­tat a ga­ran­ci­á­lis au­tó­val.

Csak be­já­rat­tam egy ki­csit…

Be­iga­zo­ló­dott, ami­től Ge­ne tar­tott! A sze­re­lő szólt a mű­ve­ze­tő­nek, aki szin­tén for­dult egyet a ko­csi­val. A mű­ve­ze­tő után a szer­viz­ve­ze­tő kö­vet­ke­zett, az­után pe­dig a már­ka­ke­res­ke­dés tu­laj­do­no­sa. Mi­u­tán a fő­nök vissza­jött az au­tó­val, el­ké­ped­ve kér­dez­te meg Ge­ne Ber­get: „Mit csi­nált ma­ga ez­zel a ko­csi­val?!” – „Sem­mit, csak… be­já­rat­tam egy ki­csit…” – hang­zott a vá­lasz Ge­ne-től, aki ek­kor már ko­mo­lyan ag­gó­dott, hogy ha ki­de­rül, be­le­pisz­kált a mo­tor­ba, ak­kor oda a ga­ran­cia az új au­tó­ra!

De nem ez tör­tént, ha­nem az, hogy a már­ka­ke­res­ke­dő meg­kér­te, ve­gyen részt a ko­csi­val a he­lyi re­pü­lő­té­ren tar­tan­dó au­tó­ver­se­nyen. Ge­ne azon­ban ezt el­há­rí­tot­ta. A VW-ke­res­ke­dés tu­la­ja nem hagy­ta annyi­ban, sze­ret­te vol­na el­kér­ni az au­tót a ver­seny­re az­zal, hogy ad egy má­si­kat, ha va­la­mi baj tör­tén­ne ve­le. Ge­ne nem en­ge­dett, mert at­tól félt, ha meg­bont­ják a mo­tort, ki­de­rül­het­nek a tur­pis­sá­gok.