Egy öreg hölgy vallomása

Metálzöld báli ruhában – 1997

Agárdon – ahol pótkereket dobált ütődött szerelmem – még mindig nem lehettem szépségkirálynő. Nem volt előnyös a metálzöld báli ruhám, amolyan túlöltözöttnek tűntem és a cipőim is divatjamúltak, sőt kopottak voltak. Sajnos egy jó nőtől, mindig van jobb. Ez amolyan axióma! Nem örült a hapsim, csak morgott, káromkodott, meg fogadkozott, hogy lesz ez még így se! Szerencsére, hazafelé ömlött az eső és lehűtötte az öregfiút!

A következő héten két pár új papucscipőt kaptam. Igaz, azok kicsit nagyok rám, de – mondta – majd belenövök.
Számomra újra békés, nyugodt évek következtek. Nem volt rossz dolgom, sokat pihentem. Szerelmem ugyan izgágáskodott, hűtlenkedett, volt képe másik dudással mutatkozni, de megbocsátok, mert újra a hónom alá nyúlt. Most alaposan feljavított. Kaptam egy szép új ruhát, olyan menyasszonyosat, gyöngyház metál-fehér színben. Új a szélvédőm, oldalablakom, kicserélték a gömbcsuklóimat és kormányművemet. (Szóval gyógyítható a reuma.)

Menyasszonyi ruhában – 2007

A Gazdimat nagyon megszerettem! Kímél engem, és nem sajnálja Rám a pénzt. Most jobb vagyok, mint ifjú koromban.
Felhőtlen szerelmünk a felhők alatt jár! Gyakran énekelünk. „Én tudom a dallamot, te tudod a szót!” Valójában már nem lehet semmi kívánságom. Legfeljebb egy dallamkürtöt, na meg egy bőrgarnitúrát kérhetnék. Nem merem mondani, mert még megveszi az Őrült! Elég jó bőr vagyok már most is! Bomlanak utánam a férfiak (meg néhány nő is).

Sajnos szerelmetes gazdim a végrendeletén dolgozik. Én nem akarom elhagyni, mert őszintén szeretem. Persze megértem, új gazdám a vezérunoka lesz. Szerencsére még csak 8 éves és engem érettségi ajándéknak szántak. Akkor már 47 éves leszek, de a korkülönbség ez esetben egyenesen kívánatos.