Hallgattassék meg a másik „fauvé” is!

Kis testi hibám – vizes, soros szívem – ellenére én is inkább a bogaras családhoz tartozónak vallom magam. Bár nevem (Passat) első hallásra sokak szerint a luxus kategóriát idézi, inkább maradok szerényen a háttérben, úgy ahogy eddig is tettem. 1975-ben láttam meg a napvilágot semmihez nem fogható, zöld színben, félszeműként (fordulatszámmérő nélkül).

Algíriai kiküldetésből hazatérő hazánkfia null’ kilométeresen, vámmentesen hozott be az országba. Azután jelenlegi gazdám nagyapja – aki akkor ügyvédként dolgozott – az 1970-es kiadású 1,3-as Bogarát cserélte le rám – ezeket csak azért jegyeztem meg, hogy teljesen bele illjen a sorsom a szokásos bogaras történetek sorába.

Eredeti okmányaimból, valamint a vámpapírjaimból is kitűnik, hogy mennyire érték tartó vagyok! -:)) Az akkori értékem 195 ezer forint volt, mely összegért még mai is elkelnék. Igaz, gazdám ennek többszöröséért sem adott oda, amikor 2000-ben egy magyar származású, idős, német autószerelő felajánlotta, hogy megvenné, mert hazájában ilyen autókat keresnek (állapottól függően 10-15 ezer márkáért) a kereskedők reklám fogásként az új Passatok mellé.

Visszatérve gyermek és ifjúkoromra sokfelé jártam és mindenhol megcsodáltak az emberek. Aztán gazdám egészségi állapotának romlása miatt főleg lakóhelyem és a balatoni nyaraló között ingáztam.

Így jött el a 2000-es év tavasza amikor is apáról fiúra szálltam, tehát a nagypapa átadott fiának, ő pedig tovább ajándékozott annak a kisunokának, aki rám és elődömre, az IB-s rendszámú Bogárra is, oly nagy-nagy szeretettel és kedvességgel gondolt.

Ekkor órám kijelzőjén 104.967 km volt olvasható, tehát erőtől duzzadó állapotban voltam, és persze vagyok ma is (130.040 km). Megdicsérik állapotomat a rendszeres „egészségügyi” szűrővizsgálatokon. Alkatrészeim közül csak a műanyag és gumi eredetűek közül kellett egyet-kettőt cserélni, mert azok velem ellentétben elernyedtek.
Be kell azt is ismernem, hogy a nagypapa időszakában volt olyan „kedves” szerelő, aki a meglazult díszléceimet nem patenttal, hanem lemezcsavarral rakta vissza. Ezt és az egyéb meghibásodásokat új gazdám eredetire cseréli, illetve pótolja. Bár ez sem egy egyszerű dolog, mert társaim már a bontókból is kikoptak, nem hogy a márkakereskedések alkatrészpolcairól.

Háttérbe szorultságomat, szerénységemet jelzi az is, hogy sem a külföldi, sem pedig az itthoni cégek sem tudnak gazdám alkatrész, helyesebben mondva díszléc, lökhárítóvég és egyéb apróságokkal kapcsolatos problémáin segíteni. Kijelenthetem, hogy nem vagyok a gyűjtők körében túl közkedvelt típus, de még Audi 80-as testvérem sem. Pedig alkatrészeim zömén jól látható az WV és az Audi márkajelzés.
Itt ragadnám meg az alkalmat, ha valaki valamilyen aprósággal, információval tud szolgálni az legyen szíves hívja a 20/9364-998-as számot.

Mindezek ellenére, valamint hogy egyedüli autó vagyok a családban, vidáman telnek napjaim. Sokat futkosok a városban. Nyáron pedig mindenhová, így a tengerpartra is én viszem a családot. Ilyenkor aztán akadnak csodálóim, főleg a német turisták és az idősebb generáció képviselői.

Egyébként állapotomra jellemző, hogy 99%-ig eredeti vagyok, mivel csúnya cserbenhagyóimnak köszönhetően jobb- és bal első, valamint a bal hátsó sárvédőmet kellett újra fényezni. Az igazsághoz az is hozátartozik, hogy nagyapánál mindig garázsban pihentem. Az unoka ezt az építkezés miatt nem tudta biztosítani, így pár helyen apróbb pörsenéseim keletkeztek. Bízom gondos gazdámban, hogy hamar kiheverem ezt is. Büszkeségem, hogy Bogarakra jellemző módon az én kormányomon és a sárvédőgumiaimon is a Wolfsburg címer látható.

Sorsommal kapcsolatos anyagok (vámnyugta, adásvételi-, illetve ajándékozási szerződések, régi-, új- és a legújabb forgalmi engedélyek, angol és francia nyelvű eredeti használati utasításaim) megvannak. Továbbá 2000 óta jelenlegi gazdám mindennemű változásomat kis füzetbe jegyzi az aktuális kilométeróra állással együtt. Ezek alapján nyugodtan kijelenthetem, hogy szinten tartásom nem jelent különösebb anyagi megterhelést a családi kassza számára.

A legelején említett színem(?!) alapján Gazdi és Családja, a két aprósággal együtt csak Spencsi-ként vagy, Spenót-ként emleget. Jövőmet illetően sincsenek kételyeim, mivel már most veszekednek rajtam a 8 és a 11 éves gyerekek, hogy melyikük családját fogja, majd a „Dédipapa Autója” kényeztetni.
Minden társamnak kívánok hasonló vidám nélkülözöttséget, háttérbeszorultságot!