– Apuuu! És ott tényleg fejjel lefelé járnak a bácsik meg a nénik?
– Hát persze! Csak egyél még egy kis spenótot!
Hm… vajon odajutok-e valaha is, hogy saját magam tapasztaljam meg a választ gyerekkori dilemmámra? Pedig már annyi spenótot ettem… Közben pedig bizonyos értelemben már igenis eljutottam oda. No nem fizikai valóságomban – a szpészdzsamperemből már megint csöpög a nehézvíz, és emiatt nem transzpozícionál a szekunder konvergátor – hanem egy sokkal izgalmasabb és hatékonyabb szellemi-lelki úton-módon: van ott egy barátom! Öregapám mondogatta mindig – az, aki a spenótevésre is buzdított: „annyi ember vagy, ahány nyelvet beszélsz”, meg hogy „mindenütt otthon vagy a nagyvilágban, ahol vannak barátaid”. Azóta van egy világtérkép a szobámban, és rajta kicsi színes zászlók jelzik a barátaimat.
Ausztrál barátom, Anthony Wilcox, Adelaide-ben él. Csak úgy egyszerűen zseni: számítástechnikus, távközlési szakember, autóbolond, fotóművész és zsurnaliszta. Csodásak a képei, profi a weboldala, remek a humora, és igazi élvezet minden újabb projekt, amin együtt dolgozhatunk. Így hát a VolksFest, a Country Buggy, az Eureka, no meg Ringo után nagy örömmel konferálom be Anthony újabb, kifejezetten számunkra készült bemutatóját: Skulbugeryt.
Nem szeretném előre lelőni a mackót, vagy inkább, hogy a klasszikusokat idézzem „előre örülni a medve bőrén”, így ahhoz, hogy kiderüljön, ennek a rendkívüli VW-alkotásnak a kreátora milyen trükköket vetett be a konstrukciós folyamat során, nos ahhoz fel kell majd lapozni az aktuális Depót. Annyit azért elárulok, hogy a kocsi legalább olyan extravagáns, mint az a nagylemez, mely úgy született, hogy két jónevű hegedűművész bebarangolta Ausztrália szép nagy pusztáit, és vonóikkal megszólaltatták a…drótkerítéseket.
Hát akkor kedves mindenki, Fauvések és Depósok, a teendő röviden a következő:
1. – toljunk be egy adag spenótot
2. – kedvcsinálóként nézzük meg (és lájkoljuk) Anthony barátunk jutyu prezentációját: ITT
3. – kukkantsunk be weboldalára: ITT, illetve a webboltjába is: ITT
4. – a spenóttól kapott friss bioenergiánkat pedig használjuk arra, hogy október 2-án elszaladunk a legközelebbi újságoshoz, és beszerezzük a várva várt 134-es Depót.
Kívánok napfényesen szép őszt mindenkinek – kivéve Anthonynak, akinek napfényes tavaszt 🙂
