2000-et írunk. Az a hír járt a Jakab Familiában, hogy unokatestvérem Levente ballagási ajándékként kapott egy tetőnélküli VW Bogarat. (1971-es átalakított 1300-as kabrió) Hmmm… oldala beszakadva, hátul hatalmas gumik, kiszélesítve.
2000-et írunk. Az a hír járt a Jakab Familiában, hogy unokatestvérem Levente ballagási ajándékként kapott egy tetőnélküli VW Bogarat. (1971-es átalakított 1300-as kabrió) Hmmm… oldala beszakadva, hátul hatalmas gumik, kiszélesítve. Kis karosszériás munka, új festés, új kárpit és zene a kalaptartóba és máris kész volt az új csajozós Vwerda Levi módra. Történt egyszer, hogy ezzel az autóval és haverjaival lejöttek hozzánk Székesfehérvárra, mivel Gárdonyban Bogártalálkozót tartottak. Akkoriban azt sem tudtam, miről szól az egész, de lementem velük aznap este én is. Páran bogaras sztorikat és élményeket meséltek, sátorozás, koncert, sörözés, csajozás, sátorban lazulás, teljes szabadság, este party… Igazi feeling volt!
Na, azt hiszem ekkor és itt fertőződtem meg és döntöttem el: nekem is kell egy Bogár-autó! Egyre jobban kezdtem érdeklődni az autók iránt és jogsi után a célom volt megtanulni valamin jobban vezetni, tapasztalatot gyűjteni. Rá két évre uncsitesó úgy döntött, megválik Bogarától és én kapva kaptam az alkalmon, hogy megszerezzem az áhított Bogarat- életem első autóját magamnak!
Szóltam is a szülőknek, de sajnos nem ment olyan könnyen, mint terveztem. Nemet mondtak! Én meg csak azért is, az "Igen"-ért harcoltam. Hatalmas viták zajlottak a családban emiatt, szüleim felhívták unokatesóm és külön megkérték (megtiltották neki) bárkinek eladhatja az autót, kivéve nekem! Akkoriban régóta nem volt családi autónk, mert szüleim évekkel előtte eladták és vettek egy számítógépet helyette. Sokáig ment a könyörgés és az ígérgetés évről évre, hogy nemsokára veszünk majd autót. De semmi nem történt! Végül megelégeltem a dolgot és addig beszéltem uncsitesó fejét, amíg IGENT mondott! Sikerült egy kicsivel alacsonyabb vételárat és részletfizetést kialkudni. Huhhh, sikerült!
Before-After (kattints a képekre!)
2002. május 3-án hivatalosan is első gépkocsi tulajdonos lettem! Ugyanakkor a család még mindig nem adta áldását üzlethez. Lázadásnak, ugyanakkor felelősségnek éreztem egyszerre, hogy belevágtam. Majd én megmutatom! Szüleim addig mindenben támogattak, ami tanulmányaimat illette, de most hátat fordítottak! Fűztek, hogy adjam el és veszünk egy normális családi autót! De már nem volt visszaút, megéreztem a szabadság ízét és hogy ezzel kiélhetem mindennemű tuning fantáziámat – senki sem szólhat bele. Egy feltétellel vihettem haza az autót: semmi anyagi segítséget nem fogok kapni hozzá – ha akarom, csináljam egyedül! Bizonyára más is van úgy a szülőkkel, hogy jobb nem ellenkezni velük – de hát én nagyon akartam, ezért most nem hallgattam rájuk!!
Elkezdtem bogarazni és hirtelen belecsöppentem a bogaras társadalomba.
Új barátokat szereztem és jártam a találkozókat. Szórakozás, hobby, az életem lett a bogarazás. Tudták ezt jól szüleim is, ezért néha igyekeztek távol tartani, jó útra terelni. Ahogy elkezdtem bogarazni megismerkedtem a stílusirányzatokkal. A vágyam a német German-stlye tuning Bogár lett. Nem voltam hát kibékülve kocsim akkori karosszériájával. Elöl 2×2 Lada lámpa volt kissé sportosan egybeépítve a lökhárítóval, hátul meg tisztára Buggy formája volt a lengyel traktorlámpáknak, a kőfelverődés védő gumiknak és a visszafelé, fordítva felhegesztett motorháztetőnek köszönhetően.
Ugyanakkor tetszett, mert egyedi és az enyém volt, itt a lényeg inkább az enyémen volt ;-)! A világon eladott legnagyobb példányszám, az egyedi megjelenés a kabriózás szerelmesévé tett. Az ’50-es években még autója sem volt az átlagembernek, s a 60-as években is csak a tehetősebb osztály, ügyvédek-doktorok engedhették meg maguknak a bogarazást. Éreztem az autóban egyfajta tiszteletet, történelmet a múltjában, azt, hogy tartozol valahová, ha bogarad van. Ugyanakkor éreztem, hogy önmagamat is megvalósíthatom benne! Így lettem bogaras!
