Emlékszünk a „Monty Python repülő cirkuszá”-nak legelső epizódjából arra a jelenetre, amikor egy bizonyos angol a II. világháború idején megírja a világtörténelem legjobb viccét? A vicc újra olvasása során a szerző belehal a nevetésbe, majd mindenki mással is ez történik, aki szemet vet az irományra. A jelenségre felfigyel a hadsereg vezetősége is, és részletekre felszabdalva fordítja le németre, hogy azt a fronton harcoló katonák (mit sem tudva németül) a legszorosabb helyzetben bármikor bevethessék, így bulldózerként gázolva át a fritzek röhögőgörcsben elhunyt tetemén.
(Vigyázat, nem autóteszt olvasható az alábbiakban, még csak nem is bemutató, inkább csak egy… hmmm… kellemes nyári lábjegyzet.)
Emlékszünk a „Monty Python repülő cirkuszá”-nak legelső epizódjából arra a jelenetre, amikor egy bizonyos angol a II. világháború idején megírja a világtörténelem legjobb viccét? A vicc újra olvasása során a szerző belehal a nevetésbe, majd mindenki mással is ez történik, aki szemet vet az irományra. A jelenségre felfigyel a hadsereg vezetősége is, és részletekre felszabdalva fordítja le németre, hogy azt a fronton harcoló katonák (mit sem tudva németül) a legszorosabb helyzetben bármikor bevethessék, így bulldózerként gázolva át a fritzek röhögőgörcsben elhunyt tetemén.
Lelövöm a poént: nem tudnék… annyira. Így utólag visszagondolva talán a „Bogár” volt az első és egyetlen német autó ezidáig, mely mosolyt csalt az arcunkra. Nem démoni vigyort, és nem is göndör kacajt, hanem jóízű mosolygást. A németek nem sajátos humorukról ismerősek. Mondhatnánk, olyan viccet tudnak mesélni, amin senki nem nevet, de mindenki tudja értékelni. Talán épp az angol humort próbálták becsempészni autóikba az Audinál, amikor 2000-ben megvették a Cosworth-ot saját maguk megelégedésére.
Bár a Cosworth nem volt idegen a német autók piacán a különböző motorok megpiszkálásában, hiszen megjárta az angol-német Fordot, a Mercedest, az Opelt, de még a BMW-nek is segített a MINI-nél. Nos, a Ford Cosworth mindig is inkább angol kiválóság volt a MINI-vel együtt, a Mercedes meg talán túl elérhetetlen a hétköznapi ember számára, ellenben a Kadett GSi már igazi játszós autó volt, de azonnal bezordította nagytestvére, a Lotus nevére vett Omega. Ha ebbe a ligába kéne besorolni az RS4 Avantot, akkor valahol az Omega és a Mercedes 190E között van presztízsben, de praktikusságban felülmúlja mindet. Most azonban szívből kuncoghatunk egy sort, ugyanis kinek jut eszébe, hogy egy kombiból csináljon sport-pedigrés izomgépet? Bár meg kell vallanom, imádom a kombikat, A Skoda Octaviából és pl. az Opel Insigniából is nyerik nálam a palettát.
Az Avantnak minden eszköze megadatott, hogy egy autómérnöki poén legyen, azonban túl sok minden klappol ahhoz, hogy igazi nagy csattanója legyen: utazóautó + sportautó + angol mustár + bécsi virsli. Egyszerűen nem lehet belekötni, pedig az angolok is bőven hozzátették a maguk szakértelmét (ha valaki motor, ill. elektronikai hibáról hallott a szóban forgó típusnál, kérem, jelezze!).
Mindenesetre üde színfolt a közelmúlt Nyugat-európai autógyártási és tulajdonlási trendjét figyelembe véve, hogy kivételesen nem a brit autók angolosodtak el, inkább egy kivétel erejéig egy német öltötte magára a „Union Jack”-et.
