Vajon mi motiválja az embereket, hogy egy adott márkát válasszanak? És mi ösztönzi őket arra, hogy váltsanak? Mit tesznek a gyártók azért, hogy rabul ejtsék és hosszú távon hűségessé tegyék a vevőket? A válasz a szerelem.
Azok az autók, amelyek képesek előidézni ezt az érzést, jobban megfelelnek a vásárlók igényeinek, mint versenytársaik, így az ilyen márkát választók boldogabbak és elégedettebbek lesznek. Tényleg ilyen egyszerű lenne?
Egyes vélemények szerint az elmúlt pár évben jelentősen csökkent a különbség a legjobb és a legrosszabb minőségű autók között. Az ügyfelek elégedettségét mérő J.D. Power 2014-ben publikált tanulmánya szerint a távol-keleti és az európai gyártmányok közötti, ’80-as, ’90-es években jellemző hatalmas szakadék mára szinte teljesen eltűnt.
Manapság elég nehéz gyenge minőségű autót találni. A szigorú szabályzók sem teszik lehetővé, hogy az európai piacra kerüljön egy silány modell. Egyes márkák azonban mégis képesek arra, hogy a többieknél erősebb érzelmi és racionális kötődést érjenek el a gyártmányaik irányában.
Mondjuk ki: a legtöbb ember számára a stílus maga az… autó, ami egyfajta önkifejezési eszköz, megmutatja, hogy kik vagyunk, megmutatja, hogy milyen képet szeretnénk festeni magunkról, megmutatja, hogyan szeretnénk, hogy mások megítéljenek bennünket.
Nagyjából ugyanez elmondható az autó vezethetőségéről és teljesítményéről is. Az ember szereti, ha úgy érzi, az ő akarata érvényesül, ő vezeti és irányítja jól működő autóját.
Természetesen a járműveknek teljesíteniük kell egyfajta racionális működést, de a legtöbb ember számára legalább ilyen fontosak a befelé irányuló érzelmi, és a kifelé irányuló szociális szempontok (hogyan nézünk ki mások szemében).
