Az autóhoz való viszonyukat tekintve két csoportra oszthatjuk az embereket. Az egyik csoportnál az autó van az emberért, a másiknál az ember van az autóért. Az utóbbiba sorolhatjuk e magazin olvasóit is, legyenek bogarasok, golfosok, sciroccosok (a nevek természetesen abc sorrendben), tehát azok, akik éjt nappallá téve, néha utolsó fillérjüket autójukra költve, létrehozzák ezeket a guruló csodákat.
Az autóhoz való viszonyukat tekintve két csoportra oszthatjuk az embereket. Az egyik csoportnál az autó van az emberért, a másiknál az ember van az autóért. Az utóbbiba sorolhatjuk e magazin olvasóit is, legyenek bogarasok, golfosok, sciroccósok (a nevek természetesen abc sorrendben), tehát azok, akik éjt nappallá téve, néha utolsó fillérjüket autójukra költve létrehozzák ezeket a guruló csodákat.
Persze sokszor a külvilág csodálata mellett az értetlenséget is kivívva. („Miért jó, hogy kisablakos ez a Bogár, hogy ne láss ki rajta?”) De a műfaj virágzik, mára kultikussá téve a nemrég még köznapinak számító típusokat is. Vajon mi lehet a határ krómban, fényben, lóerőben, wattban? Hiszen az ésszerűséget már rég elfelejtettük.
Sokak szerint az „őrület” már az első matrica felragasztásánál elkezdődik. Hiszen attól nem megy jobban a gép és nem is fogyaszt kevesebbet. Akkor meg minek? A válasz egyszerű. Üzenni a külvilágnak, elérni az egyediséget, a különlegességet, megmutatni, hogy mire vagyunk képesek. A depo számait lapozgatva feltűnhet, hogy talán nem minden esetben állnánk a nemzetközi versenyben a sarat.
Erre gondolva szívesen küldeném a Hansnak, vagy a Joachimnak a Józsi, vagy a Pisti havi fizetését, építsen abból szuper gépet, mielőtt megmosolyogná a mi I-es Golfunkon az Audi TT váltógombot, vagy a Bogarunkon a szempillát. „Innen szép a nyerés” lehetne mondani, és mi mondjuk is. Az értetlen külvilág meg is jegyzi néha, milliomos, akinek ilyen kocsija van.
Ez persze nem feltétlenül van így. A tapasztalat szerint a fanatikusok nem józanságukról ismerhetők meg (értsd: előbb vesznek tuning karburátort, mint kaját vagy ruhát). És ekkor rosszul is eshet a „biztos tele van pénzzel” megállapítás. Ebben persze benne van az is, „képzeld, mire lenne képes, ha még pénze is lenne!”
Úgyhogy mindenki teszi a dolgát, ki a „szájától megvonva a falatot”, ki éppen csak lecsippentve a bankszámlájáról, mit sem törődve a fanyalgókkal. És persze állnak együtt, egymás mellett a találkozón vigyorogva, boldogan, büszkén és magukban mondva, megérte.
Mert az érzés mindenért kárpótol, időért, pénzért, munkáért, olykor „szenvedésért”, ez összeköti a veteránosokat, nosztalgiaautósokat, hobbiautósokat. Összeköti őket, minket ez a „betegség”, amit nevezzünk csak egyszerűen egyfajta génhibának. Vagy hívjuk inkább autómániának?
Figyelem: a cikk első megjelenésének időpontja 2003. december 18., ezért előfordulhat, hogy a jogi háttér vagy a piaci helyzet megváltozása miatt egyes állításai ma már nem időszerűek, vagy tévesek. A tanácsok pontosságáért és hasznosságáért szerkesztőségünk mindent megtesz, de tartalmukért és a betartásuk következményeiért felelősséget nem vállal.
