Későn, csak 30-as éveim elején ismertem meg Captain Beefheart (eredeti nevén Don Van Vliet) zenéjét, de amikor először meghallottam, éreztem, hogy most valami nagyon fontosat üzentek nekem, messziről, a távoli Kaliforniából, onnan, ahonnan nem is vártam volna, hogy ennyire fájdalmas gondolatok szakadhatnak fel az emberekből.
Az 1941-ben született Don Van Vliet-et most, 2010. december 17-én bekövetkezett halála után egyre gyakrabban nevezik minden idők egyik legnagyobb hatású zenészének. Pedig 1982 óta már nem is készített lemezeket, s amikor a ’60-as évek elején először megjelent a pop szakmában, sokan csak az amerikai zeneipar Mick Jagger-re adott válaszát látták benne.
De azt a skatulyát hamar felismerte, s onnantól már senki és semmi nem szólhatott bele zenéjébe, szövegeibe. Csaknem húsz évig szólt a semmihez sem hasonlítható kocsma bluesa, amit olyan későbbi sztárok tekintettek követendő példának, mint például Frank Zappa.
Aztán hirtelen elhalkult és évtizedeken keresztül csak képzőművészként alkotott a „vonító operaénekes”.
{youtube}CCmTw5ckN-k{/youtube}
{youtube}rw2yWkgs_Nk{/youtube}
