Az autóépítés szinte teljes mértékben a férfiak privilégiuma. Ők tologatják a műanyag autókat háromévesen, cserélgetik a matchboxokat, verekednek a dodzsemért, s később, „felnőtté” válva, legtöbbször ők nyomják az igazi gázpedált is.
Nincs ezzel semmi baj, hiszen a lányok is részeseivé válnak az autó látványának és az autózás örömeinek, ráadásul nekik nem kell morogni a lakatossal, idegeskedni a szerelőnél, veszekedni a fényezővel. Sőt, mindenki látja, hogy milyen autóval jönnek értük, ők pedig büszkén (de óvatosan) húzzák be maguk után a kocsi ajtaját.
Szüleink viszont tanácstalanul állnak az ablakban, hiszen egyáltalán nem értik, hogy párunk miért nem tud felhajtani egy normális hídra, miért kerüli meg kétszer a háztömböt mire megfelelő parkolóhelyet talál, miért áll meg pár utcával messzebb a fekvőrendőr miatt…
Ha néhanapján mégis rávesszük őket, hogy üljenek be mögénk, értetlenül csóválják fejüket: „Mire jó ez? Hát miért kell ez nektek gyerekek?” Mi „gyerekek” pedig boldogan viseljük minden hátulütőjét a dolgoknak, akár komfort nélküli, öreg autóról, akár újabb, de átalakított gépről van szó.
A találkozókon mindenki újabb lendületet kap és tovább bonyolódik az élet. A tunerek további pénzösszegeket különítenek el az amúgy is szűkös büdzséből és már tervezik a következő átalakítást. Árajánlatokat gyűjtenek: ki, mit, mennyiért csinál meg, milyen minőségben dolgozik.
Az év végére valamennyire mégis elterelődik a figyelmünk az autózásról, hiszen jönnek az ünnepek, meg kell venni a karácsonyi ajándékokat, ami szintén nem kevés fejtörést okoz. Vagy mégis az autókról szólnak ezek a napok (is)?
Ilyenkor számtalan kedves kis történetnek lehetünk szem- és fültanúi, mivel a lányok is elindulnak vásárolni, méghozzá a tuningboltokba! Ott aztán meglehetősen értetlenül állnak a szakemberek által feltett kérdések előtt, hiszen pontos méretek és számok ismerete nélkül nem könnyű beszerezni – akár még egy váltógombot sem. Tehát irány haza, és óvatos puhatolózással megtudni a szükséges adatokat.
