„2003. január 1-tõl alapvetően megváltozott a muzeális jellegű járművek minősítésének feltételrendszere. Európában egyedülálló módon törvény és miniszteri rendelet szabályozza ezt a tevékenységet. A létrehozott Muzeális Minősítő Bizottság – a F.I.V.A ( Nemzetközi Veteránjárműves Szövetség ) szabályaival összhangban – kidolgozta a minősítés rendjét és a végrehajtás módját, melyet a történelmi járművek tulajdonosainak megfelelő tájékoztatása érdekében kiadvány formájában jelenteti majd meg. A kiadvány a minősítést végző műszaki állomásokon lesz elérhető.”
„2003. január 1-tõl alapvetően megváltozott a muzeális jellegű járművek minősítésének feltételrendszere. Európában egyedülálló módon törvény és miniszteri rendelet szabályozza ezt a tevékenységet. A létrehozott Muzeális Minősítő Bizottság – a F.I.V.A ( Nemzetközi Veteránjárműves Szövetség ) szabályaival összhangban – kidolgozta a minősítés rendjét és a végrehajtás módját, melyet a történelmi járművek tulajdonosainak megfelelő tájékoztatása érdekében kiadvány formájában jelenteti majd meg. A kiadvány a minősítést végző műszaki állomásokon lesz elérhető.”
Ezt az információt a MAVAMSZ honlapján olvashatjuk, ahol különös hangsúllyal szerepel, hogy „Európában egyedülálló módon”, vizsgáljuk tehát meg, mit is jelent ez. (Magyarországon sok minden van „Európában egyedülálló módon”, ebből nem következik automatikusan, hogy ez egyben jól is van.) A MAVAMSZ megalakulásánál az egyik legfontosabb feladat a veteránjárművek jogi és igazgatási helyzetének, valamint minősítésének reformja, problémás kérdéseinek rendezése volt. A korábbi években a Magyar Autóklub Veterán Autós és Motoros Szakosztálya végezte a minősítéseket oly módon, hogy a jármű tulajdonosának kellett dokumentációval igazolnia a jármű korhűségét és eredetiségét. Ez sok tulajdonosból váltott ki ellenérzéseket – miért az minősít, aki nem ért hozzá – de már akkor egyértelműnek látszott, hogy a probléma nagyon bonyolult. (Ne a bogárra, vagy a hazai gyakorlatban előforduló nyugati típusokra gondoljunk, hanem valamely kisszériás ritka járműre, amelyhez sokszor még irodalmat is nehéz beszerezni.)
Lényegében a minősítő vizsgán – hasonlóan a műszaki vizsgához – közlekedésbiztonsági vizsgálatot végeztek, kiegészítve egy összehasonlító vizsgálattal. A tulajdonos által hozott képeket, rajzokat összehasonlították a bemutatott járművel. Hogy ezt mennyiben lehet „szakértői” tevékenységnek nevezni ennek megítélését az olvasóra bízom. Mindenesetre ez a rendszer működött. A kapott minősítéssel 1991-től kezdve gépjármű súlyadó alól mentesítést kaptak a muzeális járművek. A korai időkben nagyon sok közepes állapotú jármű is kapott minősítést, nem is volt túl nagy presztízse a minősített járműveknek. Az adminisztráció egyszerű volt, az Autóklub levélben értesítette a tulajdonos lakhelye szerint illetékes önkormányzat adóosztályát, megküldve a súlyadó-mentesítésről szóló igazolást.
Az új rendszertől a MAVAMSZ megalakulásakor azt várták a tagszervezetek, hogy a minősítés végre olyan kezekbe kerül, akik értenek is hozzá, hogy a minősítők végre minősítsenek és ne hozott anyagból, összehasonlítsanak. Ebben az összes márkaklub és veterános klub partner volt, a maga szakterületén. Az MBK is a MAVAMSZ felkérésére leadta a névsort, feltüntetve a részletes szakmai múltat, aminek alapján a minősítők alkalmasak a feladatra. (Szakirányú felsőfokú végzettséggel, 15-20 éves gyűjtői, javítási, modellezési tapasztalattal) Szegények azóta is várják, hogy mikor kell menni minősíteniük. Úgy tűnik nincs rájuk szükség, ahogy a többi szervezet delegáltjaira sem, a minősítést egy néhány fős szűk csoport végzi a MAVAMSZ részéről.
A legutóbbi közgyűlésen – 2004 tavaszán – kértük, hogy legalább értesítsék a márkaklubot, ha VW típussal jelentkeznek minősítésre, elmennénk csak úgy magánszorgalomból is, ne érezze magát annyira egyedül a tulajdonos. Egyetlen egy esetben sem kaptunk értesítést. (Közben sikeres vizsgát tett egy Variant elöl döntött síkú bogár fényszóróval, és megbukott egy bogár, mert dinamó helyett generátor volt benne.) Ebből levonhatjuk a következtetést, hogy a vizsgálatok színvonala országosan rendkívül eltérő, a minősítők szubjektivitásától függ, ami olykor félreértésekre adhat okot. Kik is a minősítők? A Közlekedési Felügyelet, a Közlekedési Múzeum, a Magyar Autóklub és a MAVAMSZ delegáltjai. Illúzió volt azt hinnünk, hogy a minősítést kizárólag egy társadalmi szervezet hatáskörébe utalják.
edig a szakmai tudás, a típusismeret, a felhalmozott irodalom és a bemutatandó járművek 99%-ban itt vannak. A szavazati arány, pedig csak 25%-os. A Közlekedési Múzeum elkötelezett harcosa az öreg járművek megmentésének, de az országos szintű minősítésben korlátozott a részvétele, mozgatható ember kevés van erre a feladatra. Az Autóklub fontos szerepet tölt be, rendelkezik infrastruktúrával, országos műszaki hálózattal, mindenhol van akna, steklámpa, adminisztráció és általános autós szakismeret. A Közlekedési Felügyelet is jó helyzetben van, szintén van országos hálózata, és mint költségvetési szerv meg tudja oldani a feladat ellátását. A felsorolt tényekből következően azonban az aránytalanság egyértelműen látható.
A Muzeális Minősítő Bizottság határozatképes abban az esetben is, ha bármely delegált(ak) hiányoznak. Ez a számunkra legkedvezőtlenebb esetben – a MAVAMSZ képviselet távolmaradásával – azt jelenti, hogy a típusra orientált szakismeret nagy része hiányzik, a határozatképesség viszont megmarad. A bürokratikusság is növekedett, a tulajdonos személyes jelenléte szükséges, és a vizsgálati okmányok száma is nőtt. Ehhez még hozzá vehetjük a kiadott Muzeális Jármű Regiszter táblácskát, amit fel kell ragasztani a járműre oly módon, hogy csak „roncsolással lehet eltávolítani”.
Joggal merül fel a kérdés, hogy mit keres egy csak roncsolással eltávolítható idegen test egy korhű járművön? A minősítés technológiai-végrehajtási utasítása tág teret enged a minősítők szubjektivitásának, a színvonal így országosan rendkívül eltérő. Utólagos jogorvoslatnak helye nincs, mivel az MMB nem jogi személy, így klasszikus értelemben nem lehet perelni sem. (Ez eléggé döbbenetesen hangzik, és semmiképpen sem összeegyeztethető a jogállamisággal. Még a kisiskolások is tudják, hogy bizonyos esetekben az állam is perelhető.) Így létrejött az állam az államban tipikus esete, fennáll az elvi lehetősége mind a pozitív, mind a negatív diszkriminációnak. Jelenleg még sok jelentősége nincs a veteránvizsgának. Egy bogár esetében 10-12 ezer Ft. Súlyadót takaríthatunk meg vele.
Néhány éven belül azonban változni fog a helyzet. A nem minősített katalizátor nélküli gépjárművekre jelentős súlyadó emelést tervez a pénzügyi kormányzat. A minősítést végző szervezetek közül a MAVAMSZ-ot kivéve egyiknek sem igazán érdeke, hogy a minősítés széles nosztalgia- illetve veteránautós rétegek számára elérhető legyen. Így fennáll az elvi lehetősége, hogy ez az „Európában egyedülálló rendszer” néhány év múlva nem értünk, hanem ellenünk fog működni.
Így másfél év után a veteránosok még mindig gyakran ütköznek falakba az okmányirodai ügyintézések alkalmával. Az ügyintézők gyakran még a fáradságot sem hajlandóak venni, hogy utánanézzenek a hatályos jogszabályoknak, amiknek alapján a veteránjárművek okmányait intézni kellene. Arról ne is beszéljünk, hogy a nyilvántartó számítógépek például nem ismerik az 1303-as bogarat, ezért az legtöbb esetben 1300 S – nek van írva, amilyen bogarat pedig sosem gyártottak. Hasonlóan járt egy „szerencsés” 912-es Porsche tulajdonos, akinek a forgalmiját 911-esnek állították ki, majd amikor emiatt észrevételt tett a „nem mindegy az magának?” udvarias választ kapta.
Sokkal könnyebb dolgunk ma sincs, mint néhány éve. Nemrég egy internetes közvélemény-kutatásban a szavazók 42%-a az adminisztrációt jelölte meg a leginkább problémás területnek a veteránjárművekkel kapcsolatban. Abban biztos vagyok, hogy sokan inkább kireszelnek tömbvasból egy fogaskereket, mint akárcsak egy napig papírokkal keringjenek a hivatalokban.
Szepes Gábor
A fenti tanács első megjelenésének időpontja 2004. november 20., ezért előfordulhat, hogy a jogi háttér vagy a piaci helyzet megváltozása miatt ma már nem időszerű, vagy téves. A tanácsok pontosságáért és hasznosságáért szerkesztőségünk mindent megtesz, de tartalmukért és a betartásuk következményeiért felelősséget nem vállal.
