Szentpéteri Zsolt korábban a MAK elnöki posztját töltötte be, természetes, hogy van pár Audija.
Szentpéteri Zsoltnak jó néhány ismertetőjele van. Amellett, hogy korábban a Magyar Audi Klub elnöki posztját töltötte be – bár ez nincs ráírva – természetesen van pár Audija is, melyek egyértelműen jelzik, ki is a gazdájuk. Most arról lesz szó, amelyik talán a legközelebb áll hozzá, az Audi 90 Quattro, vagy ahogy ő nevezi: a „kis” Audi.
Akkor bukkan fel először ez a járgány az „elnök úr” életrajzában, amikor a már meglevő RS2-es (VW Depó 2002/10) mellé szeretett volna egy kevésbé feltűnő, kevésbé sokat fogyasztó, a mindennapi használatra is teljesen megfelelő, kényelmes, de azért rendesen lépegető verdát. A ralikrosszban Kapitány néven ismert versenyző-tuningmester (hivatalosan Keskeny László) pedig épp – hatalmas kínok között ugyan, de – eladósorba penderítette a nem teljesen hétköznapi Quattro-t. Zsolt már ismerte a gépet, így nem tartott sokáig a rábeszélés, hogy birtokba is vegye.
Nézzük meg részletesen, hogy mi az, ami annyira magával tudja ragadni egy Audiban nagyon is képzett, precíz, és tudatos vásárló szívét. Szóval ez a 90-es első kacsintásra 80-asnak tűnik. Mármint annak, aki ért is hozzá, mert bármennyire is szégyellem, de én, ha megfeszítenek se találnám meg, hogy mitől tűnik annak. Pedig egyszerű. A nagy lökhárítók (elöl-hátul) valamint az első lökhárítóval együtt a ködlámpák és hátul középen a lámpaszerű középső híd lekerültek, így az egykori 90-esre már csak az ezüst csíkos oldalsó díszléc, és a küszöb szpojler emlékeztet. Ezen külsőségek mellett még a gyári, B4-es 80-asról származó alufelniket kell megemlíteni, és kész is a leírás, mivel a külső tudatosan nem mutat semmit az izomzatból. Így az utcai harcosok nagyobb mellénnyel bőgetik a motorjukat a piros lámpánál, és nagyobbat is döbbennek, mikor a kilövés pillanatától kezdve csak a hátulját láthatják ennek az Audinak. Mert a motortérben nagy csalafintaságok rejlenek.
Ott kezdődik a dolog, hogy az eredetileg 10 szelepes, szokványos, soros, öt hengeres motor kapott még 10 szelepet – még véletlenül sem tartalékba –, plusz egy turbót. Természetesen abból sem a széria fajtát. A KKK gyártmányú feltöltőt Kapitány gondos kezei egyedi „hibrid-turbóvá” alakítottak át. A szívósor sem egyszerű, az is kifejezetten ehhez a motorhoz készült egyedi darab. A legjobb dolog, ami a benzin-levegő keverékkel történhet az, hogy ezen a szívósoron keresztül jusson el a robbanótérbe. Márcsak azért is, mert már előtte az intercoolerban is piszkosul jól érezheti magát, mivel az is olyan helyre került, ahol sokkal jobban tudja végezni áldásos tevékenységét. Az RS2-ből – nem Zsoltéból, hanem egy másikból – származó fúvókákról már nem is beszélve… Ehhh, ha benzinmolekulaként születnék újjá, biztos, hogy ebben a motorban szeretnék kimúlni…
Ehhez a jelentősen átdolgozott motorhoz teljesen egyedi elektronikára is szükség volt, mivel itt már egyáltalán nem mindegy, hogy mi merre hány méter, és persze mikor. Erről is gondoskodott Kapitány, akinek szaktudása ezek alapján már egyáltalán nem kérdőjelezhető meg. Pontosabban nem pusztán ezek után, hanem azok után, amiket az autó a gyorsulási versenyeken művel. A 300-350 LE körüli teljesítménnyel, a hozzá tartozó 450-500 Nm nyomatékkal, és persze a minden lehetséges eszközzel – foggal-körömmel – történő úthoz kapaszkodással, kevés ellenfelet enged maga elé. Persze ebben segít a 200-as váltója, és a 90-esekben gyárilag elhelyezett difi zárak. Zsolt elmondása szerint még a saját, tuningolt RS2-esét is átugorja. Bár hozzá tartozik az igazsághoz, hogy az jóval nehezebb kocsi, így nehezebben lódul meg. Ez viszont 5 másodperc alatt van százon, és 200 métert 8,3 másodperc (tiszta, azaz reakcióidő nélküli adat) alatt is képes lefutni. És, hogy futás közben az úton maradjon, az S2-es futóműve működik közre, ahogy a megállást is az ő fékei biztosítják.