Kicsit izgultam, vajon milyen élményben részesít majd az első elektromos VW, amit vezethetek. Némi előítélettel ültem be a futurisztikus műszerfal elé, de hamar kiderült, hogy minden kételyem alaptalannak bizonyult. Illetve mégsem: az a hét, amit az ID.4-gyel töltöttem, szinte teljesen megváltoztatta az autókról alkotott elveimet.
Szöveg, fotó: Besenyei Gergely
Egy külföldi, a sógorokhoz vezető utamra kértem a tesztautót, ám az osztrák cég a Covid miatt lemondta a fotós megbízást. Így aztán, hogy megmaradjon a nyugati orientáció, Kőszeget jelöltük ki célállomásként.
Úgy gondoltuk, a hosszabb utazással nemcsak azt tesztelhetjük, hogy milyen az elektromos SUV, hanem azt is, hogy mennyire sűrű hazánkban az elektromos töltőkre vonatkozó lefedettség.
Hallhatjuk: az elektromos mobilitásé a jövő
Több kimutatást olvashattunk a közelmúltban pro és kontra. A környezetvédelmet szem előtt tartók csak remélhetik, hogy az akkumulátorok, illetve az elektromos áram előállítása, valamint a valószínűsíthető hosszabb időtáv, amíg elektromos autót használunk, az valóban kevesebb káros anyagot kibocsátással jár, mint egy dízel-, vagy benzinüzemű jármű esetében. Még akkor is, ha egy elektromos autó átlagosan 15–25%-kal nehezebb tömegű, így a gumik kopása is gyorsabb, tehát ezt az alkatrészt szinte biztos, hogy gyakrabban kell majd cserélni.
A VW konszern csiliárdokat áldozott az elektromos projektre, tehát, ha ők tudják, mi is biztosak lehetünk benne, hogy ez a fejlesztés a jövő.
Két kérésem volt a Porsche Hungáriához: lehetőleg kék autót és a legnagyobb akku csomaggal szerelt változatot szeretném megkapni a tesztre. Hamar eljött a várva várt pillanat: Pro P. Business felszereltségű verziót kaptam azzal az útravalóval, hogy fedezzem fel az autót saját magam…
Percekig csak nézegettem, mondhatni szaglásztam az ID.4-et
Amire beszállás előtt először felfigyelmem, azok az óriási 19 colos kerekek (HAMAR fekete/fényezett). Egyből átvillant az agyamon: de jó, nem kell tartani „imádott” kátyús útjainktól. (Bár nemrég volt szerencsém New York-ba utazni, s mindenkit biztosíthatok, ott még rosszabbak az utak! – ki hitte volna…?)
A kerekekről tudni kell, hogy a hátsók szélesebbek, míg elöl kicsit magasabbak az abroncsok. Elöl 235/55 R19, hátul pedig 255/50 R19 gumikkal szerelték az ID.4-et.
A kocsiszekrény tetővonalát szépen kiemeli az A-tól C-oszlopig húzódó ezüst ív és a felső polír tetőléc, ami extraként rendelhető a modellhez.
A jármű fordulékonysága szerintem vetekszik a német prémiumgyártó közismerten kimagasló képességével: kis helyen is kényelmesen megfordul. A kormányt bőr borítja, és nemcsak a műszerfal érintőképernyős, de még a kormányon elhelyezkedő hang- és egyéb kapcsolók is, amelyek az iD.3-ból már ismerősek lehetnek.
Autó szomjazóknak
Elsőként az érintő gombokkal barátkoztam, amelyekkel szinte mindent lehet szabályozni a középkonzolnál: fűtés, hűtés, teljesítmény használata, és még kb. 100 opció… A fűtés erősségét jobbra–balra húzással lehet állítani, illetve a belső fényeket is tudod változtatni, az erősségét és a színét is, vagy a teljesen le is kapcsolhatod.
Most jött a neheze: miután beállítottam az üléseket, visszapillantókat és a kormányt, a váltóra pillantottam, és lám, ugyanaz, mint az ID.3-ban. A középkonzolon elhelyezkedő automata váltóra számítottam, helyette nagy pohártartó és vezeték nélküli telefontöltő, tároló rekesz található a megszokott helyen, a váltó pedig a kormánytól felfelé, jobbra található: tulajdonképpen egy kapcsoló kar, amelyet sebességbe, üresbe, rükvercbe és egy kapcsolással visszatöltésbe állítható. Két nap kellett, mire megszoktam.
Kormány: ami szokatlan volt beüléskor, úgy állítottam be, hogy a kis digitális kijelző együtt mozgott a kormánnyal. Ha nagyobb méretű karaktereket szerettem volna nézni, akkor arra ott volt az óriási középső kijelző.
Pár perc után rájöttem, hogy mi az, ami annyira furcsa a beltérben: számomra szokatlan mennyiségű és méretű pohártartó van az autóban. Egyébként is rengeteg a rakodási lehetőség, igazi családi autó. A fentebb említett, ID.3 hasonlóságok ellenére azért az ID.4 műszerfala jelentősen más, mint az eggyel kisebb verziószámú VW elektromosé. Finom puha a felső rész, amit széltében ízléses alumínium díszléc vág el a kicsit keményebb alsó műszerfal borítástól.
Végül az S-betűs bevásárlóközpontnál sikerült tölteni
Kőszeg előtt tettem egy kisebb kört észak felé, Salgótarjánba. Gondoltam megmutatom a tarjániaknak is az új csodát. Míg a VW Depo szerkesztőkkel beszélgettünk, gondoltam, hogy kicsit rátöltök az akksira. Viszont bárhogyan is próbálkoztunk, sem nekem, sem az ő telefonjukra letöltött applikációval nem sikerült elindítani a töltést. Az oszlopon jelzett telefonszám, amit infó vonalként tüntettek fel, pedig elérhetetlen volt.
Vajon mit tenne ebben az esetben egy két generációval idősebb ember, aki nem használja naponta a digitalizációt ás applikációk sorát? Már túl voltunk a második töltő oszlopon, majd a harmadikon is, de ugyanazt tapasztaltuk, mint az elsőnél! Már éppen feladni készültem, mikor az osztrák, S-betűs bevásárlónál találtunk egy másik cég által üzemeltetett töltőoszlopot, és lám, azonnal sikerült elindítani a töltést! Míg beültünk az áruház mögött lévő hörpintőbe, körülbelül fél óra alatt annyira feltöltött, hogy biztonságosan hazaérhessek a 204 lovas kékséggel.
Persze az eset kicsit elgondolkodtatott, hogyan használom majd így az autót ezen héten?
A salgótarjáni tesztkörből végül töltési és hazajutási projekt lett. Nyilván a rutintalanságunk is közrejátszott, de úgy tűnt, vidéken még gyerekcipőben jár az elektromosítási projekt. Hozzáteszem, jó pár hónappal ezelőtt zajlott a teszt, azóta sokat változhatott a helyzet.
Néhány jellemző távirati (twitter) stílusban
– A visszatöltés miatt hátul dobfékekkel szerelt
– Az első lámpák foncsorozottak, ami szerintem a VW Polónál szebben sikerült
– Óriási csomagtartó, 543 literes, két nagy bőrönd berakására is elegendő, hátsó ülések lecsukásával 1550 literre bővíthető
– Gyorstöltésnél akár 30 perc alatt 80%-ra tölthető, (persze majd tripla áron, tehát gondolkodj előre és találj töltőt ☺)
– Hatalmas hátsó ülések és helyek! Magas növésűek sem verik be fejüket és nem súrolják az első ülést a térdükkel. Mivel nem hátsókerék hajtású, így a kardánbox sem foglal helyet középen. Az akkumulátor a padlólemezbe is van építve.
– Könyöktámasz, pohártartók, amik akár gyermekek kis plüsseinek is otthonául szolgálhatnak
– Ülések: nem elektromosan állíthatók, de hihetetlenül kényelmesek hosszú távra is
– Telefontöltő: középkonzolnál elöl két USB-C töltő, meg egy indukciós, ami pillanatok alatt feltöltötte a Samsung telefonjainkat. És ami jó, meg lehet szabadulni a telefon nyomkodásától is, mert a kijelzőn keresztül minden működik. Még az is, aminek talán nem kellene… ☺ szóval vigyázat, tuti lebukás, ha valaki itt chateli le a nem otthonra való munkát, vagy másik barátnőt!
Teljesen felvillanyozódtam!
Ami a vezetési élményt illeti, meglepett, hogy sokkal nyugodtabban, kiegyensúlyozottabban vezettem az ID.4-et, mint a benzines Golfomat. Az igazság az, hogy megrögzött benzinvérű voltam eddig, de úgy érzem, most végérvényesen belém költöztek az elektronok és felvillanyozódtam én magam is. Ám, hogy csöppnyi kritikát is írjak, az ID.4-nek, meg gondolom, úgy általában az elektromos hajtású járműveknek, mindenképpen kellene valami alap hang, hogy a kerékpárosok és a gyalogosok is meghallják ha közeledik az e-autó.
Egyébként az egész koncepció nagyon megtetszett. Családi SUV, egyedi forma, egyben zárt front, az egész elegáns, de sportos is többek között a feketet tetőnek köszönhetően.
Összességében ezt az autót megvenném magamnak, ha egyéb, gyakorlati akadályokba nem ütközne a vásárlás… Mindenesetre szerintem szép jövő elé nézünk, ha nemcsak a károsanyag kibocsátás csökken jelentősen, de csendesebbé is válhat a környezetünk. Egyesek szerint mindezekkel a megbetegedések is csökkenni fognak. Úgy legyen!
