Kevesen tudják, de a Golfot a nyolcvanas évek elejétől a „szocialista” országok egyikében, a talán leginkább kapitalista Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban, annak is Bosznia-Hercegovina nevű tagállamának fővárosában, Szarajevóban is gyártották.
A gyár neve Tvornica Automobila Sarajevo volt, ennek rövidítése látható az itt készült Golfok hűtőrácsán. A www.golf1-ig.de fórumáról megtudtam, hogy a Volkswagen és az UNIS nevű jugoszláv cég vegyesvállalatáról van szó, melynek üzemegységében 1973-ban (amikor születtem!) kezdődött a Bogarak összeszerelése.
Az I-es Golf gyártása 1976-ban indult (értelemszerűen még a kis hátsólámpás, krómlökhárítós verzióé), majd 1982-től a pickup változatot, azaz a VW Caddy-t is gyártották itt, utóbbit nem jugoszláv „belpiacra”, hanem Nyugat-Európába, így az NSZK-ba is szállították.
A TAS gyártósorait csak 1985-ben (azaz két évvel Wolfsburg után) állították át a II-es Golfra. (A Caddy, akárcsak a német Karmann cégnél készülő Cabriolet, változatlanul az I-es alapjain készült). 1989-ben hagyta el az üzemet a háromszázezredik szarajevói Volkswagen.
A termelésnek Szarajevo 1992. évi bombázása, azaz a valaha virágzó Jugoszlávia értelmetlen szétesését eredményező, rengeteg civil áldozattal járó, végtelenül anakronisztikus (20. század végi!) vallási-nemzetállami háború vetett véget. 1998-ig tartott, míg a gyárat sikerült újra működőképessé tenni (előbb Skodákat gyártottak, majd 2002-től ismét megkezdődhetett a Volkswagenek gyártása).
A háború kapcsán kikívánkozik belőlem pár „offtopic” gondolat.
Alig 20 évesen szinte felfoghatatlan volt számomra (és még ma is nehezen érthető), hogy miközben az egész világ töretlenül a globalizálódás és az integrálódás felé haladt, az a szövetségi állam, amely szüleink-nagyszüleink vágyott, „közel nyugati” üdülőhelye volt, ahonnan a farmernadrágoktól a legfrissebb slágerlemezekig mindent be tudtunk szerezni (és ahol édesanyámék egy nyaralás alkalmával megismerkedtek Dortmund mellől származó „nyugatnémet” keresztanyámékkal) iszonyú vérontás közepette hullott apró, részben életképtelen darabokra.
Talán másképp alakul, ha a népszerű Josip Broz, azaz Tito marsall nem felejti el felhörpinteni az életelixírt. A szó szerint végzetes erózió ugyanis kétségkívül az ő halálával kezdődött. Az mindenesetre elgondolkodtató, hogy van olyan – az idősebb generációhoz tartozó – vajdasági magyar ismerősöm, aki egyébként egy sikeres építőipari cég egyik vezetője Szerbiában és Magyarországon is, és mégis azt mondja: Tito idején volt a legjobb…
A most következő két kép a golf1-ig.de fórumról származik. Köszönet azoknak a lelkes golfos társaknak, akik megosztották!
.jpg)
