www.kedvezmenyesbiztositas.hu

Nagybánya

Valamelyik találkozós beszámolót – már nem emlékszem melyiket – úgy kezdtük, hogy “ilyen találkozón még nem voltunk…” Ha akkor ezt írtuk, akkor mit is mondhatnánk most, amikor Pistival megjártuk Nagybányát, azon belül pedig egy olyan eseményt, amely ugyanannyira volt furcsa, mint kellemes.Tavaly Norbi és Lacibácsi képviselte a debrecenieket Máramarosban, idén nekünk jutott a szerencse Pistivel. Eleinte nagyobb csapat gyűlt össze, több autóval, péntek délután azonban ilyen-olyan okok miatt csak ketten indultunk útnak egy bogárral. Már sötétedett, amikor nagynehezen elhagytuk Szatmárnémetit, és a “szuper” minőségű utakon a 6V-os világítás és az ültetett első futómű minden előnyét kiélvezhettük.

Éppen ezért kicsit talán megkésve érkeztünk meg Nagybánya régi főterére, ahol akkor már régen fenn sorakoztak a bogarak és egyéb veterán járművek, sőt, ahogy Nóri itthonról tudósított (webkamerán figyelte), már akkor fogyatkozni kezdtek. Nem is töltöttünk el itt sok időt, éppen, hogy üdvözöltük azt a nagyon kevés ismerőst, elindult a közös vonulás Felsőbánya, majd a szállás irányába. Ekkor hálát kellett adnunk a pontos időzítésünknek, hiszen ezt a helyet egyedül, koromsötétben biztosan nem találtuk volna meg.

És itt kezdődött csak az, amitől ez a találkozó a legkülönlegesebbként vonul be az eddigiek mellé. Ahogy megérkeztünk a hotel udvarára, és leparkoltuk az autókat, kiderült, hogy nem abban a szállóban fognak megszállni a többiek (mi sátorban aludtunk, de erről majd később), hanem fent a hegy tetején lévő faházakban, 1000m magasságban, ahova csak egy sífelvonóval lehetett közlekedni.

A felvonóra vártunk, mialatt sikerült megismerkedni Csillával (aki tavaly itt volt nálunk Debrecenben) Istvánnal, aki két mondat után megkínált minket saját főzésű szilvapálinkájával, hogy ne fázzunk… ugyanis már itt, a hegy lábánál is 5-10°C körül mozgott a hőmérséklet. “Mi lesz odafenn?” – gondoltuk. A kissé félelmetes éjszakai felvonózás után, vertük fel egyedüliként a sátrakat egy félreeső zugban, az alpesi faházak mellé. Mondanom sem kell, hogy a hőmérséklet nem emelkedett. Így utólag nem is értem, hogy miért nem volt gyanús az ingyenes sátrazási lehetőség… 🙂
Szerencsére azonban volt egy közös helység, ahol összeülhettünk újdonsült barátainkkal beszélgetni, iszogatni és puliszkát enni. A vacsora után még jó sokáig fennmaradtunk, majd szombatra virradt már, amikor jól bebugyoláltuk magunkat, és aludni tértünk (Pistinek még a matraca is lent maradt, mert a felvonóval csak egy adat cuccot vittünk fel, és több lehetőségünk nem volt lemenni aznap).

A szokásos napmeleg miatti korai kelés elmaradt, hiszen reggel sem volt egy fokkal sem melegebb, mint az éjszaka. Összeszedtük magunkat, megbeszéltük, hogy ezen a hegyen nem volt még két ilyen marha, mint mi, és elindultunk lefele, hogy visszatérjünk a nagybányai falumúzeum elé, majd azt megtekintve induljunk tovább a kb. 50-60km-es túrára, a Rohia kolostorba.

Miután körülnéztünk, egy rövidebb, de az oda vezetőnél is rosszabb úton (pedig odafele volt olyan, hogy kiment a bogár alól a talaj) tértünk vissza Felsőbányára, majd – fel-felvonózva a batyunk második felét – a szálláshoz. Itt sor került a különböző ügyességi versenyekre, amelyek elsőre talán kissé gyerekesnek hatottak, de aztán nagyon szívesen vettünk részt mindegyiken.

Szokásunkhoz híven, a játékokat és az eredményhirdetést követő tombolán sem nyertünk semmit, majd pedig ismét zenés mulatság következett. Az előző napi kevés alvás miatt kicsit visszafogottabbra sikeredett, mint gondoltuk, de így is nagyon jól éreztük magunkat. Ma reggel még a szakadó esőben vonultunk egyet, majd pedig Koltón megtekintettük a Teleki kastélyt, benne a Petőfi múzeummal és mellette a kőasztallal, ahol pl. a Szeptember végén is íródott.
Új barátainktól elköszönve hihetetlen nagy viharban jöttünk egészen a határig, majd egy igazoltatást követően még Kocsordon megkerestük A Zojjektumot, hogy hullafáradtan lenyomjuk még azt a maradék 80 kilométert. Jövőre is szinte biztos, hogy elmegyünk, és az is biztos, hogy, ha valaki szemünkre veti, hogy a Festiválon hideg lesz a sátrazáshoz, jó hangosan kinevetjük, és elküldjük Nagybányára, hogy megtapasztalja az igazi hideget…

Read more: http://rozsdakupac.blogspot.com/2010/09/nagybanya.html

Oszd meg a közösségi oldalakon!

TLX_125x125_web

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

[instagram-feed]

AABCarLogo125x125

search previous next tag category expand menu location phone mail time cart zoom edit close