Mivel mondhatni tavaszi idő van még, így kihasználva az utolsó lehetőségeket, még nem tettem el télire a bogarat. Estefele, amikor már kissé lehűlt a levegő, még hideg motorral indulok el a sportcsarnok irányába. Mint jól tudjuk, az indítás után az ékszíj pár percig ‘visít’, amíg fel nem melegszik rendesen. Éppen fordulnék ki az egyik kis utcából, amikor a kereszteződés mellett ácsorgó ‘tunying’ F Astra diumdisu-t bömböltető, nem éppen egyetemi tanár végzettségű tulaja bekiabál a lehúzott ablakon:
– Úúú de zsír hangja van! Mi van benne?
– A saját motorja. – válaszolom
– És mi ez a visító hang?
– Ja, az a turbo.
– Úúú, komolyan? Naggyon kemény!
Elhitte… 🙂
