56′: Egy autó, egy töltény

Ez időtájt, minden évben két iparcikkről emlékezem meg, melyeket a Szovjet elvtársaktól kaptunk. Az egyik egy 402-es Moszkvics, a másiknak a típusát nem ismerem, csak azt tudom, hogy alacsonyan repült, és egy fegyverből lőtték ki.

Hogy betartsam az időrendet, először a lövedékkel kellene foglalkoznom, de mégis ezt hagynám a végére.

Tehát akkor az autó: Olyan húsz évvel ezelőtt vásároltam egy Moszkvics 402 típusú személygépkocsit, melyhez részletes kortörténeti leírást is kaptam a tulajdonostól. Hogy ez mennyire igaz? Nem tudom, de tovább adom.

403 uj.jpg

Pontosan így nézett ki, amikor hozzám került, de a gyárból nem így jött ki. Ezt a kinézetet már szorgalmas “tuning” mesterek alakították ki, hiszen sok díszeleme az újabb típusokról származik, de nem is ez az érdekes a gépjármű életében, hanem az, hogy miként disszidált majdnem.

1956-ban gyártották, és még abban az évben vonatra is tették, hogy a Magyar utakat szépítse megjelenésével. Az ismert 56-os események azonban majdnem úgy alakították a sorsát, hogy ez ne történjen meg. A vonatszerelvényről nem az illetékesek gurították le, hanem a zűrzavart kihasználó menekülők. Egészen a nyugati határig autóztak vele, és ott sorsára hagyták. Amikor összeszedték az elhagyott autókat, a többiek közt ezt is állami szolgálatba helyezték, ahol egészen sokáig helytállt. Mindig gondosan karbantartották, korszerűsítették, még egy új 4 sebességes váltót is kapott.

Egy valamit nem tudok eldönteni, hogy az előnyére vált-e: a szőr festékszóró. Valaki hatalmas lelkesedéssel hordott fel rá rendszeres időközönként egy eredeti színárnyalatú festékréteget ecsettel, de csak úgy a csiszolatlan felületre, rá a finom koszra. Ezt a réteget egy hajszárító, és egy spakli segítségével vígan el lehetett távolítani, és alatta ott volt a szinte hibátlan eredeti fedőréteg. Horpadást nagyítóval kellett rajta keresni, a motort meg olyan vastag gumicukor szerű zsírréteg védte, hogy a károsító sóknak semmi esélye nem volt a fémmel szemben. Én attól vásároltam meg, aki az államtól vette meg. Ő járt vele előtte is, így valamennyire elhiszem a történetét. Körülbelül egy év alatt tettem rendbe, de anyagi okok miatt meg kellett válnom tőle, igaz elővásárlási opcióval adtam át. Aztán egy nap levágott hátulsó résszel, platós erdőjárónak alakítva láttam újra azt a kortörténeti emléket, ami megúszta 56-ot, és az utána következő szolgálatot, de az emberi hülyeséget nem.

Ezek után rátérnék egy szomorúbb történetre, ami szintén az emberi aljasságról szól, de össze sem hasonlítható egy szétvágott veterán járgánnyal. Ezzel nem én találkoztam, hanem a fiatal bányászként Salgótarján környékén dolgozó édesapám.

Vonattal utazott a munkahelyére, amikor leszállították őket, hogy a vonat nem megy tovább, így gyalog haladt a város központja felé, mikor egy nagy létszámú tömegbe ütközött. Kíváncsian nyújtogatta a nyakát, hogy mi is történik. Hirtelen valami leverte fejéről a nemrég nagy örömmel vásárolt svájci sapkáját. Értetlenül nyúlt érte a porba, amikor elöntötte szemét a vér, és a továbbiakról már csak a nagyapám elbeszéléséből tudott.

Miután  nagyapám hallott a sortűzről, keresni kezdte a fiát. A kórházban nem találta, ekkor mondták neki nézze meg a halottak közt, akik az udvaron voltak kiterítve. Valóban ott találta apámat, de csak a ruhájáról ismerte meg, mert az arca nem látszott az alvadt vértől. Igencsak rosszul nézett ki a szétnyílt koponyájával, nem véletlenül volt ott ahol volt. Szerencsére nagyapám észrevette, hogy még él. Egy gyors ellátás után hazacipelte apámat, mert nem merte ott hagyni, félve, hogy az állami szervek jegyzőkönyvbe veszik a nevét, és ez akkoriban nem volt jó ómen.

Ezért nem volt apám neve a kiadott áldozatok listáján, az elmúlt évig, amikor is megtalálták az ambuláns feljegyzéseket az irattárban, így már bekerült az emlékkiadványba. Évtizedekig azt is titkolni kellett, hogy ott volt, de nekünk úgyis az volt a lényeg, hogy az a lövedék nem ment egy pár milliméterrel lejjebb.

Apámra jellemzően azért hozzáfűzte még a történethez, hogy amikor magához tért otthon, megkérdezte nagyapámat: – Édesapám! És a sapkám hol van?

Megosztom Facebookon! Megosztom iWiWen! Megosztom Twitteren! Megosztom Google Buzzon! Megosztom Google Readeren! Megosztom Tumblren!

www.kedvezmenyesbiztositas.hu

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .