Kedvenc barátom, igazán nagy hőstettet vitt véghez, kifizette a svájci frankos autókölcsönét. Az egészsége, és a családi aranyak rámentek, de megvan a gyönyörű, újszerű autó. Azaz csak volt.
Munkája az autóhoz köthető, így nem véletlen, hogy aznap is benne üldögélt, amikor a katasztrófa bekövetkezett.
Szépen álldogált a megakadt forgalomban, amikor váratlanul magáévá tette a kocsijának farát egy markológép. Bambán nézett hátrafelé, ahol nemrég még a járgánya végét tudta, de akkor már csak egy koszos talajgyalu lapát meredezett ott. Az út mellett bicikli sávot építettek, onnét hatolt ki a gépezet.
– Há, pont a lapát. – mondta a fiatal sofőr.
– Nem lehet rotor, ha nem helikopteren ülsz öcsém. – tegezte le a barátom. – Minek ülsz olyan magasan, ha nem vetted még észre, hogy ezen a vackon hátul is van egy lapát.
– Benne van a pakliban, hogy ilyesmi is történik. – vonogatta vállát a srác.
Nem idézném, mit mondott a barátom, de bő lére eresztette, csak úgy tocsogott.
Na, mindegy. Az illető kitöltötte a kék-sárgát, és mindenki ment „boldogan”. Barátom hatalmas lendülettel vágott bele az ügybe. Kárfelvétel a kolléga biztosítójánál, ahol közölték vele a várható összeget, és annak reménybeli kifizetési időpontját. Haver felvett egy kis uzsorakölcsönt, mert nem volt keret a javításra, viszont a kocsi meg kellett. A kaszni készlett, teltek a napok, hetek, de nem érkezett se pénz, se semmi. Emberünk felhívja a biztosítót, ahol a hölgy közli vele, hogy tele van a hócipője, hívja három nap múlva, addigra utána jár az ügynek. Három nap múlva telefon: – Én honnét tudjam, mi van, nem velem beszélt! – így a hölgy a vonal végén. Barátom finoman kibontott egy cifra káromkodást, mire a hölgy megígérte, hogy postán hamarosan értesítik. – Postacíme? – kérdezte az ügyfélszolgálatos, mire a károsult csak annyit mondott: – Ott van előtted ba’me!
Valóban így is volt, mert pár nap múlva jött a postás. Levélben a lényeg: nem fizet a kötelező biztosító, mert a károkozás a károkozó munkavégzésekor történt, keresse meg a vállalat felelősségbiztosítóját. A srác már egy kicsit feszült volt, mert szamurájkardos pénzbehajtók követték mindenhova, így kellemes hangulatú válaszlevelet írt. Kifejtette, hogy mennyire mocsok dolognak tartja, hogy heteken át hozzá sem böfögtek, ha ő nem keresi őket, várhatott volna az idők végezetéig. Másodszor pedig az nem létezik, hogy arra nem fizetnek, ha valaki munkát végez, mert az összes hivatásos sofőr ilyen, és ez igen nagy érdekességet vonna maga után. Amúgy meg itt a paragrafus: 2009. évi LXII. Törvény, a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról. 15. § A biztosítás nem terjed ki arra a kárra, amely f) a gépjármű – forgalomban való részvétele nélkül – munkagépként való használata során keletkezett.
Aki nem szellemi fogyatékos, az láthatja, hogy ki van emelve az, az apróság, hogy „forgalomban való részvétele nélkül”
Aki az úton halad, az mit csinál? Márpedig a markoló ott volt.
Levélfordultával (másfél hét múlva) jött a válasz: Ilyen esetekben ez a megszokott eljárás, mert a törvény úgy fogalmaz, hogy forgalomban való részvétele nélkül, munkagépként, tehát felsorol.
– Megnéztem! – mutatja a haver a törvényt. – Látod? Ez nem felsorolás! Most mit csináljak az ilyen gyökerekkel, akik még olvasni sem tudnak.
Szóval, levelezgetnek, amíg a kölcsönadók el nem teszik láb alól a barátom.
