Vasas szaki vagyok, lemezlovas. Egy pár tábla vaslemezt fölemésztettem már, és remélem fogok is még. Nem vezetek statisztikát, sőt azt sem tudom hány autót hoztam vissza a túlvilágról. Az a lényeg, hogy remélhetőleg még fogok is párat. Nem valami egészséges szakma a miénk, erre sokan nem is gondolnak, csak a szépséget látják benne, vagyis azt a szépet, ami a végén kigördül az útra. Amikor csak festettünk autókat, jött valaki, és magasztalta a szakmát, hogy bejön egy retves gép, és kimegy egy csillogó gyönyörűség. Kérte, hagy nézze meg miként festünk. Hát nem akadályoztam meg. Maszk nélkül beállt a festőbe. Mondanom sem kell, egy perc sem telt el, és kint volt. Azt mondta, semmi pénzért nem csinálná a fényezést, pedig ki sem próbálta a 30 fokos műhelyben a gitt csiszolást, amikor az ember zacsiját marja a por.
Bontjuk szét ezt a sok remek régi csodát, és bele gondol valaki, hogy ezek még azbesztes fékkel voltak szerelve? Nem igen. Annak idején, míg nem ismerték az azbeszt remek élettani hatását csodálkoztak a halálozási arányon, de csak annyit jegyeztek meg, hogy nem csak a mosónők halnak korán.
Rá van írva a hegesztőhuzalra, hogy a keletkező gázok károsak a szervezetre. Ez sima acélhegesztésre vonatkozik, de ha a festék ég, vagy valami tuti réstömítő, az rövid távon a temetőbe visz. Van olyan bevonat, mely az égése során egyszerűen blokkolja a légzést, tiszta harci gáz.
Az egyszerű garázspor remek szilikózist alakít ki, ezért javalt lenne a folyamatos szűrőmaszk használata. Képzeljük el a szituációt! Gatyarohasztó meleg. Hosszúnadrág, bakancs, sapka, zárt kabát, szemüveg, szájmaszk, hallásvédő, és a védőkesztyűt se felejtsük el.
Persze amikor a gutaütés szélén állok, eldobok mindent. Tele vagyok égésnyomokkal, mert a hegesztő fröcsköl minden felé. Fülbe, orrba, nyakba, kőmívesdekoltázsba. Rosszabb mint egy olcsó pornófilm.
Nem sajnáltatni akarom magam, ez itt a munkavédelmi bejegyzés. Sokan az ilyen hatások miatt ábrándulnak ki rövid úton a lakatolásból, ezért jobb ha mindenki tisztában van vele, mi vár rá, ha rászánja magát egy kis karosszériázásra.
Ez itt a friss, ropogós hír. Egyenesen Amerikából jött, csak egy rövid időt állomásozott Németországban, és most itt könyörög az életéért. Szegény egy durva plasztikai beavatkozáson vett rész. A farát másikra cserélték, de nagyon durván. Ezért is fényképeztem elölről, hátha valakinek nagyon érzékeny a gyomra.
Közben alakul a másik járgány orra. Már megint én szívok gázt, mert a homokszórás a nagyja lakatolás utánra csúszott. Ez a kaszni is ott rohadt el, ahol “javították”. Máshol egész jó állapotban van.
