Csak egy ajtókárpit

Fa szobrászat, és hangszóró rejtés, ez volt a napi program. Úgy közlekedek a műhelyek közt, mint biliárdgolyó az asztalon. Már kijavítottam a hátsó kerékdob alját, amikor bevillant, hogy jönnek a kárpitozni való oldallemezekért. A lemezek már készen voltak, csak a 16 centiméteres, polipropilén mély-közép nyomókat kell berejtenem a hátsó kárpitba.

A 80-as években azt olvastam a Hi-Fi szakiratokban, hogy jobb a papír membrán, mert nincs saját zaja, kioltja magában a rezgéseket, erre tessék, van már minden, műanyag, kevlár, meg lekvár, bár az bukta. Majd ha ráérek letesztelem, melyik a jobb. (szerintem a bukta) 

Tehát az a lényeg, hogy el kell dugni. Nincs is ezzel gond. Kivágom a dekor lemezt, és belülről rögzítem fel. Kívülről perforált bőr takarja el, és vágja majd le a magas hangokat, de azért vannak külön csipogók. Csak egy pillanatig gondolkodtam el, mert nyilvánvalóan nem csavarozhattam belülről kifelé a mellékelt lemezcsavarokkal, mert azok kijöttek volna a másik oldalon. Így kerültek előre berögzítésre apucik a lemezre.

Hamar rájöttem, hogy kisebb csavarral kell dolgoznom, mert a helyre ahova befeküdne, befolyt a membránt rögzítő ragasztó, ezért ezt az egy nyomorult csavaranyát megcsaptam.

Innét már gyorsan haladtam, a beszerelt egység szerencsére beljebb került a panel síkjánál, így további hézagolással nem kellet időt töltenem.

Hangtechnikai részleg bezárva, átmentem kárpitosba, vagy eddig is az voltam?

A szélső jobboldal előre tört az alkatrész kereskedelemben is. Csak így történhetett, hogy két jobbos ajtófogantyút küldtek egy pár helyett. Sebaj, úgysem tudok magammal mit kezdeni (ironizálok) faragok fából.

Fenyőfa jó lesz? Hajó, hanem, más nincs. Puhafa, de az eredeti meg szivacsos műanyag, meg különben is… A seregnél, a futkosóban a priccsre valaki feljegyezte: “Az verje szájba a jó édes anyukáját, aki azt mondta, hogy a fenyőfa az puhafa.”

Ugye milyen gyors voltam? Mire legörgettétek az oldalt, már el is készült, és lám…

Máris bebőrözve, felcicomázva, fekszik az asztalon. A valóságban kétszer szaggattam vissza róla a műbőrt, egyet el is dobtam, mindeközben úgy káromkodtam, hogy a műhely mellett menő gyalogösvényen szaporázni kezdték az emberek a léptüket, nehogy egy őrült tömegmészárlásának az áldozatai legyenek.

Erre a mutatványra csak a filchátú műbőr alkalmas, de azt is fel kell lágyítani agresszív ragasztóval, és egyenletesen melegítve, nyújtva, zsugorítva kell feltapicskálni az ügyes ujjacskáinkkal. A másik oldalit egyből berántottam, de ez a nyomorult balos az istennek sem akarta magát jobb színben feltüntetni, bár megjegyzem, nekem a faminta sem lett volna ellenemre.

Az már csak hab volt a tortán, hogy a kárpitos, a felül látható bordázást nem jól osztotta ki, így telibe kapta a nyitókallantyú kivágása a varrást. Hátulról jól bekentem ragasztóval a cérnát, remélem nem fejtődik ki. Délutánra feltapostam az ajtókárpitokat. Közben azon filóztam, a patentok miért lettek a szlengben bolhának elnevezve. Gondolom nem azért, mert a fele eltört, miközben a helyükre próbáltam őket passzírozni. Ezek az utángyártottak nem pattannak, mint a bolha, hanem törnek, mint bors a mozsárban… az orrom alá. Ezek után a boltban majd kárpitrögzítő borsot kérek. Biztos nem néznének hülyének.

Megosztom Facebookon! Megosztom iWiWen! Megosztom Twitteren! Megosztom Google Buzzon! Megosztom Google Readeren! Megosztom Tumblren!

www.kedvezmenyesbiztositas.hu

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .