Ma megnéztem, hogy mi van a fényképezőgép memóriájában. Meglepődtem, mert már fogalmam sem volt róla, hogy ilyeneket fotóztam nemrég:
Amihez ez a motorháztető készült, már szombat óta a gazdáját boldogítja. Állítólag örült neki, amiben nem is kételkedem, hiszen egy festhető karosszériát kapott vissza.
Tehát, még valamelyik nap erről akartam írni, hogy nem egyszerű ilyesmit készíteni, mert kézben hajtottam az egészet, az íves vonalak miatt. A gazda persze csak két kis csíkot vágott ki a külső borításból, én meg eldobtam az egész fedél alsó részt, és újat készítettem. Persze lehetett volna még rajta finomítani, de így is túl lett teljesítve a kívánságműsor. Egy kispályást kértek, én meg egy NB egyest szállítottam. Akkor még nem tudtam, hogy ez a munkám az utolsó a napokban, amivel elégedett lehetek.
A szürke Karmannba visszadobtam a motort az új kuplunggal. Széles vigyorral az arcomon járkáltam előre-hátra a garázsban vele, mert olyan jól kezelhető, finoman csúsztatható lett a tengelykapcsoló, hogy jó lenne, ha a sajátomban is ilyen volna. Ha kivágtam a pedált akkor is simán ugrott, persze ehhez az is kellett, hogy a rájöjjek, valami úton-módon elfordult a gyújtáselosztó, és azért indult, ment olyan betegesen a motor. Arra azért nem jöttem rá, hogy ez miképpen fordulhatott elő, mert a csavarja meg volt húzva. Nyilván az a rohadt Pumukli szórakozott már megint, mert én nem voltam, és a műhely környékén sem találnék olyan embert, aki felvállalná, hogy magánszorgalomból hozzápiszkált.
Tehát megyek előre, vagdosgatom a sebességeket, vesz mindent szépen, mint mellényes ember segély osztás után a kocsmában, ám ekkor hopp! Kidobja az egyest, aztán már ötből háromszor eljátssza a nem éppen jópofa viccet. Le ellenőriztem a rudazatot, sajnos a váltóban van a hiba. Már vagy két éve, hogy összeraktam a szerkezetet, de tudom, hogy mindent százszor megnéztem rajta, legalábbis, amire a lehetőségeimből futotta. Nyilván nem vagyok saját magam ellensége, ezért igen húztam a szám, amikor a kolléga bevállalta a váltó hosszítást. Az összes precíziós váltószerelési eszközöm a szemem, (három dioptriás) meg egy hézagmérő. A difi alkatrészek amiket kaptam, természetesen nem ahhoz a fajta váltóhoz voltak valók, de milyen szerencse, éppen volt a raktárban egy másik szerkentyű, így a kettőből összelehetett építeni a vágyott hosszú váltót. Eközben a legkorszerűbb lézeres ,digitális, teflonbevonatú fenomenális, kerámiabetétes eszközöket használták a világon mindenhol, én meg érzésre raktam össze a cuccot. Ezek szerint hiába kattogtattam be ezerszer a sebességeket a félig szétszedett mechanizmuson, csak kellett volna az a VW 192-es szerszám, a hézagoló alátétek kiméréséhez, meg a VW 194/a jelű a beállításhoz. – De már ötvenszer raktunk össze váltót. – így a kolléga. – Ja, de nem kettőből, hanem egyből, és bízva abban, hogy az előtte is jól működött, csak kitakarítottuk, megcsapágyaztuk.
Ezek után már csak légy volt a tortán a szombat reggeli megmozdulásom, amikor is egy ócska fejegységet kivettem az ismerősöm autójából, és hogy megtudjam miképpen viselkedik a járgánya kihangosítója egy másik egységgel, bedugtam az asszony autójából kirántott játékost a csatlakozóira. Körülbelül egy másodperc alatt füstölt el a 28 ezer forintért vásárolt hifi. Kissé értetlenül álltam az eset előtt, hiszen az ISO, az ISO, falun is, városban is. Majd észrevettem a szigetelőszalagozást, így hamar kiderült, hogy a szabadon lógó vezetéket, amivel nem bírt mit kezdeni, bekötötte az ISO csatlakozó kék madzagjára. Ő nála ez nem volt probléma, mert a készülék nem kezelt elektromos antennát, úgy mint a nejemé. Mi kell az elektromos antennának? Pozitív. Mi volt a lógó madzagban, amit rákötött? Negatív. Na ezért füstölt el a fejegység az áramleosztóig, magával víve az egész elektromos rendszert. Két alkatrészt láttam halottnak. Az egyik egy ellenállás tokozású valami ami fekete lett, így rajz nélkül azonosíthatatlan, de nem is volt rá szükségem, mivel az tényleg csak az antennának adott volna jelet, de mivel stabil egység van a tetőn semmi szükségem rá. A másik egy kis, lengyel tranzisztorra emlékeztető valami, aminek a beszerzésére semmi esélyt nem láttam, miután a Google nem dobott rá találatot. Másnap jutott eszembe, hogy van még a régi időkből egy minőségi japán fejegységem a garázsban. Valóban volt is benne hasonló dolog, ugyanúgy az áramellátó egység környékén, csak …30 RC helyett, 34QE volt a jelölése. Bár tudom, hogy nem így működnek a dolgok, de azért elmondom, hogy autós hifi mind a kettő, 12 voltról működnek, Ázsiában gyártották őket, akkor meg miért ne volna jó? Az egészben a kiforrasztás volt a legnehezebb, mert nincs cín szippantóm. Egy izé ment is a kukába, mert kiszakadt a lábacskája, de a másikkal azóta is muzsikál a zenegép. Nem tapasztaltam semmi rend elleneset, Se meleg, se torzítás. Ha felgyullad az autó, az nem emiatt lesz. Sajna van a panelen már olyan lapos téglatest, ami ki van fordulva magából, kiengedve valami kondenzátormassza szerű anyagot, de ez is annyira spéci alkatrész, hogy még nem is láttam ilyet, pedig van még egy zsáknyi alkatrészem a szép időkből, amikor erősítőket, meg zajszűrőket építettem magamnak.
