Harry a kis varázsló

A mai nap is átlagosan indult, de a hirtelen gyűlő, fekete fellegek, baljós árnyat vetettek Kasznija földjére. A vidám, Veremavasat falu lakói mit sem sejtettek a rájuk váró szörnyűségekből. Harry Trottyer is egykedvűen ballagott a műhelye felé, ahol minden idejét töltötte. Elégedett volt, mert előző nap sikerrel végezte a tennivalóját, lelkét mintha illatos balzsammal kenegették volna. Belépve az ajtón, kifinomult, emberfeletti érzékszervei azonnal furcsa dolgot észleltek. Villámgyorsan előrántotta a varázspálcáját, és védekezően tartotta maga elé, de ekkor hirtelen, a legváratlanabb helyről, előbukkant a felismerés, hogy csak a bezárt macska fosott a sarokba, és ennek a bűze mardossa orrjáratait.

Órák teltek el, mire felbolydult lelke, és gyomra napirendre tért a szörnyű trauma felett. Keze gyorsan járt, szállt a szikra, nyögött a fém. Varázsigéket mormogott, és a sűrű füstből kibontakozott egy nyílászáró, melyet arrafelé ajtónak hívtak. A kis varázsló kíváncsian illesztette fel az elemet Tejbebigyusz istenség harci szekerére, de az nem akart a helyére menni. Harry fájdalommal szívében hőkölt hátra. A rémület a bal bokáján kúszott fel jeges kezeivel, és felborzolta a haját tarkójától a feje búbjáig. Ha nem lett  volna rajta sapka, lehet még a halántékán is rendezgetett volna a démon. Ebbe jobb is nem belegondolni, így sem volt szép, nem még kócosan.

Szinte leszakított az ajtót, és enyhén habzó szájjal mérni kezdett. Semmi rendellenességet nem talált a keretben, ezért értetlenül magába zuhant. Csak zuhant, csak zuhant (mert nagyon mélyérzelmű ember volt) de egyszer csak megjelent előtte mestere transzferképe.

          Harry Trottyer! Tudod, hogy te vagy a kiválasztott, láss a dolgok mögé!

Harry áttámolygott a szekér másik oldalára.

          Nem így te szerencsétlen! – ordított a gomolygó szellemalak. – Ha nem a keret rossz, akkor mi? Az ajtó te zárványos agyú. – fejezte be, amikor látta Trottyer arcán a merev értetlenséget.

          Az nem lehet mester, mindent úgy csináltam, ahogy a Könyvben meg van írva.

          Harry, emlékezz, a Deformátorok erre jártak, gonosz varázslatot hintve szét.

          Ja, tényleg. – pattant fel Trottyer.

Odalépett az ajtóhoz, gumikalapáccsal a zsanérra vágott, így azok beljebb nyomultak az ajtó gyenge lemezébe. A nyílászáró közelebb került az oszlophoz, és… De jaj! Tessék vigyázni, az ajtók záródnak!

 

Megosztom Facebookon! Megosztom iWiWen! Megosztom Twitteren! Megosztom Google Buzzon! Megosztom Google Readeren! Megosztom Tumblren!

www.kedvezmenyesbiztositas.hu

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .