A mai napon beraktam hátra egy ülést, majd megcsapattam magam az árammal, és fát faragtam, szerencsére nem keresztet, bár azt már úgy is más készítette volna.
Látszatra semmi különös nem történt. Pad egy szürke térben. Érdekes, absztrakt a formavilág, láttunk már kockákat, négyzeteket festményeken, ehhez hasonlatosan. Talán még jól is mutatnának a kalaptartón a pofára fordított hangszórók, lágyítva a merev világot.
Azért ez az egyszerű folyamat sem ment szálka nélkül. Az alsó pad nem fért be a helyére, mert a mellé utólag felragasztott bitumenes rezgéscsillapító anyag 1 centimétere éppen elég volt ahhoz, hogy fel kelljen bontani a friss kárpitozást, és lehetett csiszolni a fát. Második lépésben gumikalapáccsal próbáltam meg összetörni a drága kárpitos emberünk által a bélésbe illesztett keménypapírt, de ezzel csak fél sikert sikerült elérnem, mert maradt még az útban más is, így még mindig kettő centiméterrel feljebb áll a rendes helyétől az ülés hátulja, de marad így.
Miután ezen így megpihentem, megkerestem magamban az asztalost, de nem az asztalkészítő fajtából. Az nekünk nem elég. Megtaláltam, így átmentem a másik műhelybe. Körbejártam a szalagfűrészt, ami nagyon megviselt állapotban van, amióta más is használja. Elég sok időt töltöttem a tökéletesítésével, hogy precíziósabb munkákhoz is jó legyen, de Jóska bácsi rájött, hogy jobban jár, ha ezzel aprítja a téli tüzelő, így a mostani gépállapotot a még használható kategóriába sorolnám.
Az első meglepetés az elektromos csatlakoztatásnál ért, és ez igencsak megrázó volt. Bal kezem muszklija egy vas állványhoz ért, így dugtam be ugyanezen kézzel a dugót. Utána már Jóska bácsi is mondta, hogy őt is bizseregtette, de mivel én nem gumitalpon keresztül földeltem a “bizseregtetőt”, hanem a bal karommal, meg a vassal, így durva volt. Aki azt mondja, hogy ááá, már engem is hányszor megrázott az áram, annak üzenem, engem is. Csak egyszer kell úgy rányúlni, hogy a szíven menjen át, és aztán nem büszkélkedünk vele. Na, de mivel csak a karom zsibogott egy ideig, így elkészült a nagy mű, keretbe foglaltam a 170-es Merci ablakát.
