Még mindig hátba támadok

A szekér nem halad, de az idő… A mai nap úgy kezdődött, hogy amelyik elemrészletet még tegnap jónak ítéltem, ma kivágtam. Megint plusz két óra ment el, és majd megint jön valaki, aki azt állítja, semmit nem csináltam. Még ezek után is erős késztetést éreztem, hogy tovább vagdoskodjak, de már így is a ködös jövőbe vész a lakatolás vége.

Álmaimban a nulláról indulva építem a saját autómat, ahol fémet, fémmel hegesztek össze, és nem történik az meg, hogy egy teljesen használhatónak tűnő lemez szétrobban az ív alatt. Hát igen. Ilyenkor faragok tovább, így születnek az érdekes formájú foltok.

A saját autóm… Egy pár hónapja elmúlt héten kolbászoltam a sufniban. Valamelyik ördögszolgája lelökte a falra akasztott rajztároló mappám. Nem akkoriban történhetett, mert a harminc évvel ezelőttről megmaradt rajzaimat már megették a csigák. Fene a mocskos pofájukat! Már így is, éppen hogy csak mutatóba maradt belőlük, mert egy delíriumos éjszaka – amikor rájöttem, hogy már nem leszek nagy művész – elégettem őket. Szóval néztem a csiganyálas, négyajtós Porsche vázlatokat, a bébi Mercedes megjelenése előtti dátumozású kicsinyített Merci, Rolls Royce vonalait, és megállapítottam, a világ mögöttem jár, csak ő nem tud róla.

Vissza a jelenbe! Csapjunk a farába ennek a nyomorult autónak. Kettes lemezből vágtam egy formát, az egyszerű présgépemhez. Nyilvánvalóan, én a legkorszerűbb, számítógép vezérlésű alakformázó eszközökkel rendelkezem, de a szerencsétlenebb lakatolóknak megmutatom, hogyan készíthetnek ilyesmit. Kimértem a forma helyét, és két pici hegesztéssel rögzítettem.

Miután levertem két oldalát, kiköszörültem a pöttyöket, és a másik oldalon hegesztettem. Miért, hogyan? Nos kérem: a masszív felületre úgy kell letenni a cuccot, hogy alul legyen a forma, felül a lemez. Nehéz úgy lehelyezni az egészet, hogy ne mozduljon el, így ez a legegyszerűbb megoldás. Amikor már pofán van, gumi kalapáccsal végigpüföljük, arra, ahol a sablont sejtjük, ezáltal kirajzolódik a forma. A sarkítást egy masszívabb vas használatával érem el.

Nem csak oda kell tenni, mint a képen, hanem rá is kell vágni egy jó nagyot, de ugye egyszerre kalapálni, meg fényképezni nem megy. Az íveket egy orra fordított kiskalapács, vagy valami, apró kocogtatásával is meg lehet formálni. Aki fenemód ráér, az köszörüljön íves vasat, vagy vágjon csövet!

Máris milyen codálatoszan’ néz ki!

Egy fél órába tellett, mire kétséget kizáróan megállapítottam a far elhelyezkedésének pontos méretét. Sajnos, most nem igazán bírom forgatni a kasznit, ezért lapos kúszásban hegesztettem fel az alsó merevítőt. A hegesztések kissé behúzták a gyönyörű egyenletes lemezfelületet, de még így sem lett rosszabb, mint a gyári pontozás.

Kezd már autó formája lenni, de még végtelennek látszanak az elvégzendő feladatok.

Megosztom Facebookon! Megosztom iWiWen! Megosztom Twitteren! Megosztom Google Buzzon! Megosztom Google Readeren! Megosztom Tumblren!

www.kedvezmenyesbiztositas.hu

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .