A Deformerek támadását visszaverve, felkerült a másik ajtó is. Annyira körbe kell szuszogni a beállítást, hogy egy kívülálló azt hihetné, bevertem a fejem, és nem tudom hol vagyok. Bemászok az autóba, ütök kettőt a rábeszélő minőségű kalapácsommal, aztán kifordulok. Egy falapot tartok a küszöbre, majd püfölöm le-fel. Ja, meg be. Ki már nem tudom, erre figyelni kell. Megint bemászok, megnézem párhuzamos e az ajtó eleje az ajtóoszloppal. Úgy nézem az… de mia franc repked a műhelyben? Mindig arra, amerre nézek! Hopp, valami szösz van a szemüvegemen. Régebben szálrahúzott, minőségi szemmértékem volt, de ezzel a nyomorult szemüveggel már becsapós.
Na, így jó lesz! Azaz a fenét. Fent, az ajtó hátuljánál a táguló ívű illesztés arra utal, valami nem olyan mint eredetileg. A gyárban fél centi vastag cínnel rakják ki a hézagot, na ott sem robotok dolgoztak, de én az vagyok. Újraindítás! Hiányzó fájlok keresése… Kérem várjon! 3 dimenziós analizálás. – Hol az anyádba mentél el?
Nem köp, még a rangját, és azonosítóját sem hajlandó elárulni.
Elől mintha közelebb lenne az A oszlophoz. Nem látni igazán, mert nincs rajta az első sárvédő. Próba szerecsen. Az ajtót feljebb emelem az oszlopon, a hátuljára rátehenkedek… vagyis rábikázok, nem vagyok tévedésben a nemi identitásomat illetően. Ühüm, ja. Ha még a kimetszett hátsó sárvédő alá bedugok egy fát, ami kiemeli, akkor megnyílik az ajtóhézag alsó fele, mert bizony ilyen összefüggések vannak itten kérem szépen. Most már gyanús, hogy jó lesz. Nocsik, milyen az ajtóoszlop, ajtó együttható? Érdekes, még most is ráfoghatnám, hogy párhuzamos, pedig elvileg nyitottam. Na, jól van, a gyári sem lehetett jobb. Következhet az ajtóoszlop alja… de nem ma.