Az órák azok olyanok voltak régen, hogy ütöttek. Ma már a fiataloknak egy kicsit magyarázni kell a címbéli mondást, vagy azt a fenyegetést is, hogy „ütök mint a bolondóra”. Ma már se ketyegés, se kakukkolás, de még csak egy manó (vagy törpe?) sem jön elő, hogy kalapácsával rácsapjon az üllőre. Ilyen nyomorult világot élünk. Plazma, LCD számok villognak, ha mutató van a műszeren, az is csak szemfényvesztés. Na, de nálunk ez nem így van, ami annak néz ki, az, az.
Újra csoportosításra, átszervezésre került sor a szürke Karmannban. Előre be volt jelentve, így nem ért meglepetésként. Szellemi tréningeken vettem részt, és a jóga segítségével levittem a pulzusomat percenként harmincra. Lassan sikerült legyőznöm a rettegésemet, hiszen nem minden nap nyúl az ember egy cápa szájába, matat egy oroszlán fenekében, vagy csókolódzik egy királykobrával.
Ezen bevezetés után akkor következzék a tetthely képe, amit csak erős idegzetűeknek ajánlok megtekintésre:
Itt kellett még vezetéket betennem, mert kellett mint egy falat kenyér, és a műszerek cseréje miatt jobbra-balra kellett dugnom. Kellene már egy távirányításos robotot készítenem ilyen szerelési célzatokra, mert a kezem az nem lett kisebb, így nehezen kalimpálok vele a sűrűben, ráadásul a pár hete eltört, és azóta időnként újratördelt nagyujjam is igencsak akadályoz a biztos behatolásban. Végezetül csak egy kábelt rántottam le, de erre viszonylag hamar rájöttem.
Erről van itt szó kérem szépen. Gondolom, most sokan hitetlenkedve tekintenek a monitorra. Micsoda csoda! Műszerek egy műszerfalon! Azta! Tyűűű! Na, de a rutinosak, tényleg mondhatják, hogy jé. Jobb oldali nagy műszer valamikor időmérő óra volt, most pedig egy kilométerórából preparált fordulatszámmérő vette át a helyét. Ügyes szaki készítette, a bekötése is egyszerű: +, -, meg jel a gyújtótrafóról.
A bal oldal sem úszta meg változtatás nélkül. Ez már annyira nem nyerte el a tetszésemet, kicsit barkács jellegű a benzinszint jelző implantátum, de természetesen tisztelet az igyekezetnek. Nem akarok belepofázni, mert nem tudom mi van pontosan mögötte, de egy kicsit balra kellett volna jönni a Bogár egységnek, és ha nem egyenes a kivágás alja, hanem ívelt, akkor egységesebb lenne a kép.
Aztán középre került a nagy helyett egy kis óra, ami nem meglepő módon nem ketyegett, csak zörgött, amikor megráztam. Mivel ez nem rumbatök, így ez a hang arra utalt, hogy defekt van odabent. Nem is csalódtam, a biztosítékként betett ón darab mállott szét az idő vasfoga által, így megszakadt az áramkör. Ennek, vagyis a régóta állásnak a hozadéka az, hogy a tengelyek fonom korrózió által megragadnak, és igen nehezen tudnak üzembiztossá járatódni.
Végül egy remek kérdés a heti gyűjteményemből: – Van egy monó erősítőm a kocsiba. Szerinted hídba lehet kötni a mélynyomónak?
Erről egy Bikini együttes lemezborító idézet jut eszembe: „Egy út van előttem, melyiken induljak?”
