Gondoltam én, a hülye agyammal. Néha már keverem, melyik televízió csatorna hírműsorát néztem, szerintem most is ez szédített meg. Nem rég megemlékeztem arról a riportról, ami a sok szakszervizen kívüli mókolást tette felelősé a balesetek emelkedő arányáért. Most egy pár nappal később, a médiaversenytársak fülembe küldték a beharangozót, mely szerint emelkednek a műszaki hibára visszavezethető baleseti számok. Hely! – gondoltam. – Na, most biztosan valami tényszerű dologgal rukkolnak elő, ha nem szégyenlik magukat azért, mert a másik adó kihűlt nyomába lépnek.
Megint beadták a promót a műsorban. Ej, ez tényleg valami alapos riport lesz!
Elkezdődött: Ismét lenyomták az emelkedik bla-bla szöveget. Hova? Honnét? Erről semmi. Valami kis számadatot! – Könyörögtem, de nem. Mutatnak egy autót, ami a havas úton felgarult’, mert nem téli gumi volt rajta. Szerintem, ez nem műszaki hiba, bár a műszaki vizsgán ellenőrzik, és hiba ha lefutott gumi van a kocsin, vagyis fújhatjuk a plecsnit. Az alkalmatlan gumival való futkározás inkább az emberi felelőtlenség kategóriájába sorolható, úgy mint egy relatív gyorshajtás. Ha tudom, hogy kis recés gumi van a gépen, nem csapatok, csak totyogok vele, mint a szarógalamb. (hogy apámat idézzem)
Másik kép: „Ez a teherautó valószínűleg fékhiba miatt okozott balesetet.” Ja, valószínű. Most írjam le megint, hogy nagyapám az udvaron, hóna alatt újsággal, valószínűleg szarni megy, mert olvasni nem tud.
Ezek után még egy szervizes emberke elmondta, inkább leállítják a kuncsaftok az autót, ha olyan a hibája, és ha összejön a pénzük, akkor javíttatják ki. Talán ez sem utal arra, amiről a műsornak szólnia kellett volna.
Még egy hölgy kifejtette, hogy miért fizetne egy szakszerviznek tizenezer óradíjat, amikor egy lelkiismeretes szerelő máshol kevesebbért, ugyanolyan jól megcsinálja.
Erről ennyit, többet nem fűznék hozzá, gondoljon mindenki amit akar, büdös nagy demokrácia van.
Kicseréltem a harci szekeremben az első fékbetéteket. A kereskedő ajánlott bele alkatrészt, ami az olcsónak duplájába került, de hát, egyszer élünk, ha minden igaz. (most kerestem a telóba a képeket, de valamelyik marha kitörölte) Amikor lepucoltam mindent, beakartam helyezni a betétet. A helyezésből nem lett semmi, mert a vas szélek egyenetlenségei nem engedték be az alkatrészt. Aszongya’ a kolléga, vigyem vissza. Mondom: – Hogy? Bakon a szekér. Mennem kéne az asszonyért, a kutya kölykedzik, a sarjú sarjad, az idő szalad, a fasom meg le érett. Inkább meghúzom köszörűvel. Mindjárt másabb volt a helyzet, csak az egyik betét támasztó rugója volt kicsavarodva. Fogóval megpróbáltam visszahajtani, de mocsok erős anyagból van ám. Nem adta magát könnyen. Hosszas megbeszélés után végül is bement. Kerék fel, és iramodás, mert már késtem. Olyan nyüszörködéssel mentem végig az úton, hogy a kóbor kutyák saját torkukba martak, egy 90 éves süket bácsika pedig felkiáltott, hogy újra hall.
Ismét szétszerelés történt. Satuban, nagy fogóval, már visszabírtam fordítani a szegecselésen a lemezkét, ami teljes szorulást okozott. Most már szuper a fék, összekopott, csak az én járgányom után nem kellett volna beülnöm egy Ford Focusba, mert amikor rátapostam a pedálra, majdnem kiharaptam a kormányból egy darabot.
