Végtelen űr

Ilyenkor már látszik a fény az alagút végén, és nem a vonat jön szembe. Amikor felteszem az orrot, elkezd a Karmann egy űrhajóra hasonlítani.

Holnap, remélhetőleg már az ionhajtómű hűtőturbináinak gyorsító alagútjai is felkerülnek, akkor az igazi. Az elülső nyílásokból szállítja a levegőt az utastérbe, sárvédő nélkül igen mutatós, persze csak annak, aki fogékony az ilyesmire.

 Egy új világ sejlik fel a távolban, ha hiper sebességre kapcsolok, talán május közepére odaérek, mert ugye a festő, már nagyon festene.

 Ez is a rossz javítás velejárója. Alá volt lapolva egy lemez, hogy a gitt ne essen át, így létrehozták a rohadás melegágyát.

Úgy néz ki, a garázsban majálisozok. Nem is bánom annyira, hiszen jó társaságban leszek. Én, a legjobb barátom (én) a szerelő gyerek (én) a kárpitos (én) az Irén, az nem lesz ott.