Sokan ismerték, hiszen ezzel a géppel jelentünk meg a magazin 2001-es debütálásakor a gárdonyi találkozón, majd több alkalommal részt vettünk vele Rajzásokon, sőt egy időben munkára is fogtuk, aztán egy ideje már nem jutott rá elég idő, hiszen ott volt az Ovál meg a kabrió is…
Sokan ismerték, hiszen ezzel a géppel jelentünk meg a magazin 2001-es debütálásakor a gárdonyi találkozón, majd több alkalommal részt vettünk vele Rajzásokon, sőt egy időben munkára is fogtuk, aztán egy ideje már nem jutott rá elég idő, hiszen ott volt az Ovál meg a kabrió is…
Éppen egy éve vitték el, ugyanilyen nagy hó volt mint most, ráadásul piros jelzést adott ki a meteorológia, azt mondták, senki ne induljon útnak, ha nem muszáj, de a vevő nem állt el a szándékától, és megkért, hogy Salgótarjánból vigyük fel a Bogarat az érdi benzinkúthoz. Még össze is vesztünk, hogy ez kész őrültség: elöl 135-ös, hátul 195-ös nyári gumikkal neki indulni… De Attila hajthatatlan volt, ha megígérte, hát így kellett lennie.
Az utat most nem mesélem el részletesen, legyen elég annyi, hogy felért egy katasztrófafilmbe oltott rémálommal. De megérkeztünk. Átadtuk. Elvitték. A vevő három nap múlva telefonált, hogy fél éjszakát állt vele valahol egy német autópályán, mert tömegbaleset miatt lezárták az utat. Két nap alatt ért csak haza.
Azóta nem sokat tudunk második Bogarunkról (az elsőt még valamikor 1993-ban adtuk el Csepelre, egy bizonyos Ilisz nevezetű srácnak, a keresztnevére már nem emlékszem.
Jó lenne egyszer újra látni a két kocsit, ha máshol nem, hát valamelyik weboldal büszkeségeként…
{youtube}BmUZdlJtYbY{/youtube}
