Duduka, ki lett ez találva!

Volt egy barátom, Nyakó László, aki egyszer azt mondta: „Meglásd komám, majd ha megöregszel, abbahagyod a motorozást!” Valószínű, nálam ez a változás tavaly előtt ősszel következett be, viszont egyúttal valami új is belépett az életembe.

Ráérős időmben a világhálón böngészgettem, így találtam rá erre a németországi magánimportból származó 1972-es kabrióra, amit három millió forintért hirdettek. Tetszett az autó, de először nem gondolkodtam komolyan a vásárláson. Aztán hónapokkal később ismét belebotlottam a hirdetésbe. Ekkor már úgy árulták, hogy nagy motort is beszámít a tulajdonos. Mivel a BMW-men már egy éve nem ültem – ki volt vonva forgalomból –, gondoltam, megpróbálom, hátha sikerül a harminc évvel fiatalabb kétkerekűre elcserélni. Elmentem és megnéztem az autót, majd megmutattam a motort, ezek után megegyeztünk: a motoromat autóra cseréltem.

A kabrióval egy kicsit átélhetem a motorozás nyújtotta szabadság érzetet, s ez valamelyest kárpótol. Ezenkívül mindig is szerettem volna egy eredeti, gyári VW kabriót, nos 2007-ben ülhettem be fiatal korom csodált járművébe.
Az 1972-ben gyártott autó már az 1973-as modellévhez tartozik. Erről tanúskodik a gömbölyített, panoráma első szélvédő, a nagyméretű kerek hátsó lámpa és a párnázott műszerfal.

A ’71-ben bevezetett McPherson futóművel meglepően komfortosan gurul a Bogár, sok későbbi gyártmány sem képes arra, hogy a kisebb útegyenetlenségeket ilyen nagyvonalúan kisimítsa. Érdekesség, hogy a panoráma szélvédős modelleknél (VW1303 Kabriolett) más a tető íve és a tetőszerkezetben már nem használtak fa alkatrészeket.

Miután hozzám került a kabrió, a békéscsabai Gyulai László segítségével finomítottam rajta. Megjavítottam azokat a dolgokat, amik nekem nem tetszettek. Például néhány vízlehúzót cseréltem az ablakoknál és megszüntettem az ajtók alján felfedezhető rozsda-rügyfakadást.

Ezen kívül semmilyen kaszni munka nem volt a gépen, a javítások után csak a két ajtót kellett fényezni. Amit még hozzátettem, az a 165×15-ös gumikon látható fehér Atlas gumiperem. Egyebekben mind műszakilag, mind optikailag teljesen gyári. Nem is szeretnék túl sokat hozzátenni ha megmarad, legfeljebb egy hátsó csomagtartót a gépháztető fölé és egy autentikus Jubileum felnigarnitúrát tudnék még elképzelni.

Sokat gondolkodott ezen annak idején Ferdinand Porsche meg a VW fejlesztő mérnökei, ki lett ez találva, nem? A mérnöki munka által megalkotott eredeti autókat részesítem előnyben.

Annyit megtudtam az autó előéletéről, hogy Németországban először egy Mercedes kereskedő feleségéé volt, majd egy veterán kereskedő gyűjteményébe került. Onnan vásárolta meg és hozta haza Magyarországra Bodrogi Tibor, akitől vásároltam.

A küszöbök, doblemezek padlólemezek mind gyáriak és kifogástalan állapotúak. Az eredeti 1,6-os motort az orosházi Benkő Ervin újította fel még az előző tulajdonos megrendelésére.

Jelenleg 82 ezer kilométert mutat az óra, egy év alatt sikerült 12 ezer kilométert gurulni vele. Voltam Székelyudvarhelyen, Temesváron, a Mátrában, Kaposváron, és Kiskörére is kabrióval látogattam el. Szinte az összes környező találkozókon ott voltam és sok más autós kiránduláson is részt vettem. Az idén Székelyudvarhelyen, Nagybányán valamint a Kaposvári Bogártalálkozón is a legszebb kabriónak járó díjat érdemelte ki az autó.

Az erdélyi út alkalmával fantasztikus hegyi utakon vezetett az út. Forgalom szinte semmi, olyan érzésem volt, mintha egyedül haladnék a kanyargós hegyi ösvényen. Közben kellemesen legyezgetett a szél… Valódi kabriós élmény volt…

Persze a használat során nyilvánvalóvá vált, hogy ez a típus inkább kétszemélyes autó. A hátul ülőknek nem túl kényelmes az utazás. Elsősorban a helyszűke miatt, másodsorban a hátsó szektorban magasabb sebességnél már zavaró a menetszél. Nem beszélve arról, hogy szerintem a hátsó üléseknek nem valami kényelmes a dőlésszöge. Ettől eltekintve hibátlanul működik, semmi bajom vele. Dinamikus, nagyon jó a benyomásom, általában 90-nel hajtom hosszú távon. Ezért mondom, hogy eladó ugyan, de nem minden áron. Hála a jó Istennek nem kell orvosra a pénz.

Egy újabb tervem van, és ha elviszik a kabriót, akkor sikerülhet megvalósítanom. A T2-esem jövő őszre készül el. Sima nyolc személyes busz. A buszokon rajta vagyok, mert megmondom őszintén, régebben volt egy lakóautóm, s most visszavágyom a buszos életérzést.

Mint minden autómra, Dudukára is nagyon vigyázok. Letakarva várta az első melegebb napokat, a Tavaszi Rajzáson már ott volt. Úgyis csak hétvégén veszem elő, tavaly is csak szombat-vasárnap ültem bele.

Az eladó feliratot a szélvédőkről azóta sem vettem le, mert aki megadja érte a pénzt, az viheti. Igazság szerint jelenleg kicsit sok most a hobbim. Az utóbbi időben vásároltam egy T2-es buszt és alkudtam egy Kübelwagenre is, amire tulajdonképpen már megegyeztünk, de az eladó érthetetlen okok miatt visszalépett. Meg van még a T4-es lakóautóm is, egy ’61-es Bogár, az ’52-es Perec, egy Golf 5 kombi, egy Polo és egy szuper állapotban lévő Lada 2105. Ennyi jármű után most már szelektálnom kell, hogy csak az arra legérdemesebbeket tartsam meg, na és persze valamiből finanszíroznom kell az újabb ötleteket.

Tulajdonos: Kardos Ferenc
Modell/évjárat: VW Typ 15 Cabriolet 1303/1972
Motor: 1600 cm³
Futómű: McPherson
Karosszéria: eredeti, gyári Kasanroth L30B szín
Beltér: eredeti fekete műbőr ülések

 

Figyelem: a cikk első megjelenésének időpontja 2008. májusa, ezért előfordulhat, hogy a jogi háttér vagy a piaci helyzet megváltozása miatt egyes állításai ma már nem időszerűek, vagy tévesek. A tanácsok pontosságáért és hasznosságáért szerkesztőségünk mindent megtesz, de tartalmukért és a betartásuk következményeiért felelősséget nem vállal.

TLX_125x125_web

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.