„Minden kőben benne van a szobor, csak a felesleget kell lefaragni róla…” – mondta a nagy Michelangelo, de mi van akkor, ha valami – bár olyan mint egy tégla – nem kőből készült, és hiába a tréler, hazaúton zsákszámra hullik belőle a rozsda? Hát ezen már nem kell faragni, mert talán nem is marad belőle semmi. Bizonyos emberek azonban sosem adják fel, megoldják a lehetetlennek tűnő küldetést is.
Jó pár veteránkorú VW köszönheti neki új életét, pedig Péter nem az a sokunk által ismert izzadtságszagú, lecsúszott sliccű, a fején négy csomóba kötött végű zsebkendővel, sárga hálós pólóban, olajos kis sámlin kucorgó, négyüteművel küszködő szaki. Egyáltalán nem ilyen.
Ő olyan, mint a neve: kőszikla, komoly üzletember. Az van, amit ő mond, s mindig úgy intézi, hogy úgy legyen, ahogyan ő akarja és akkor, amikor, és ha az ég a földdel összeér… szóval akkor is! Legyen annyi elég, hogy céltudatos, van szeme a jóhoz, de a kívülállók számára mégis úgy tűnhet, hogy néha beleesik a „22-es” csapdájába.
Péternél ez általában akkor következik be, amikor látóterébe kerül egy „VW emblémás ócskavas”. Nos, olyankor megkezdődik a bevetés, hiszen Péter őrült és egészséges is egyben, tehát mennie kell, mégpedig néha 1300 kilométert…
A teljes cikk a VW Depo 2016/március-áprilisi – 160-ik számában olvasható.
Keresd a kiemelt benzinkutakon, valamint az Inmedio és Relay újságárusoknál.
