Ülök és csak nézem a monitoron ezt a számomra még ismeretlen, ’59-es fekete Bogarat korlátos lökhárítójával – amit mint kiderült, alkalmi ékszerként visel –földet érő, fehér peremes, hátul 7,5-es felnijeivel, fél-kürtkarikás kormányával, újrakárpitozott belsejével és minden szoborba faragott szépségével. Igen, most teljes mellszélességgel Miklós mellett vagyok… A tervező mérnökök és a fizika minden törvényével szembe menve, bevallom: én is imádom az aszfaltközeli autókat!
Miklós számtalan ültetett autót épített, sőt, hétköznapi járművei is minden esetben átesek bizonyos magasságcsökkentő kúrán. Korábbi konszernhez tartozó autói közül kettő emelhető ki: egy Mk 1-es Golf, és egy – a „szakköröben” ismert – Caddy Mk1, utóbbi már Svájcban rója a kilométereket.
„Az autók csak úgy adják meg számomra az élvezetet, ha porig vannak ültetve… Azt sem bánom, ha nem gyáriak a lökösök, nem eredetiek a lámpák, nem belevaló az ülés, ha más kapcsolói vannak a rádiónak, stb. Egyszóval, minden jöhet, csak nekem tetsszen!” Határozott állásfoglalást hallhattunk Szűcs Miklóstól.
A teljes cikk a VW Depo 2017/január-februári – 165-ik – számában olvasható. Keresd a kiemelt benzinkutakon, valamint az Inmedio és Relay újságárusoknál.
