Sok autósnak az a mániája, hogy kiragaszt a hátsó szélvédőre valamilyen – általuk viccesnek tartott – matricát, vagy miután mindenhonnan eltüntették az emblémákat, hatalmas betűkkel ráírják a márkanevet, netán ingyen reklámhelyet biztosítanak egy-egy cégnek. Ez esetben viszont nem csodálkoznék, ha ez a felirat figyelne rám a hátsó ablakról: Vigyázat, lassú és alacsony!
Slow & Low – ez Odler Richárd speciális mottója. Tulajdonképpen semmi különleges nincs ebben az autóban, csupán egy szépen helyrekapott Golf 1, nincs csilli-villi flip-flop, nincs varázslat, ámítás, csak a Golf van, ültetés és némi szikra.
„Igazából nem vagyok egy „strítrészer”, ezért nem tartom fontosnak a nagy teljesítményt. Sokkal többre értékelek egy megbízható, de mégsem gyenge motort. Nekem száz százalékig megfelel az 1.6 TD teljesítménye, úgysem tudnék vele száguldozni a „hírös” magyar utakon, főleg nem ezzel a hasmagassággal” – mondja Odler Ricsi.
Szeretné fiának megőrizni
Amikor azt kérdeztük tőle, hogy milyen célra vette az autót, elég érdekes választ adott: mindennapos hobbi autónak szánta. Furcsa gondolat, ami csak nagyon ritka esetben valósul meg. A két dolog ugyanis erősen szétválik, mivel kötélidegek kellenének ahhoz, hogy egy maxra ültetett, drága felnivel, új fényezéssel rendelkező autót nap mint nap használjunk.
Ricsi terve is meghiúsul, mert mióta elkészült a Golf, csak alkalomszerűen használja, vagyis egy-egy találkozóra, esetleg rövid kirándulásra megy el vele, ami számszerűen cirka két-háromezer kilométert jelent évente. Az állagmegőrzés érdekében talán elég is ennyi, főleg ha figyelembe vesszük azt az elképzelést, hogy Ricsi szeretné ezt a gépet a fiának megőrizni, hogy ő is átélhesse, élvezhesse majd a ’80-as évek fílingjét. Az elismeréseket pedig ezen rövid utak alatt is be lehet gyűjteni, mosoly, kézmozdulat és beszélgetés formájában. Aki már átélte, az tudja, hogy ez mindennél többet ér és feledteti a sok bonyodalmat. Ezzel az autóval megjelenni olyan, mint egy szép nővel: mindenkinek tetszik, csak ne kellene annyira vigyázni rá…
Ilyen autót érdemes venni
Minden múlt év februárban kezdődött, ugyanis a szerencsének köszönhetően akkor jött össze ez a páros. Ricsi egyik autókereskedő barátja beszámolta a Golfot egy fiatalabb autó árába, és tudta, hogy Ricsi haverja – számára érthetetlen oknál fogva – él-hal az egyes Golfokért. A bolt megköttetett és mindenki jól járt. Nyugodtan kijelenthetjük, ilyen autót érdemes venni. Erre nem megy rá az egészséged, a családod, minden szabadidőd, az összes megtakarított, vagy nem létező pénzed.
Korábbi tulajdonosa nem sokat használhatta, amire az nyújtott mindennél beszédesebb bizonyítékot, hogy gyári dukkóval, eredeti matricázással rendelkezett. Később aztán az első sárvédő cseréje miatt, meg hogy még szebben ragyogjon, két réteg festést kapott, amit ugyancsak két réteg lakkal vontak be. Látható, hogy a karosszéria tulajdonképpen olyan, mint amikor a gyárból kigördült. Apróbb változtatásokat azért kellett végezni, mert például hátul a nyolc colos kerék megkívánta a GTI műanyag szélesítéseit.
Kompromisszumot kellett kötni
A másik jelentősebb módosítás az utastérben történt. A fényképezéskor még a GL felszereltség barna kárpitozása volt az autóban, de mivel az ülések 27 éves korukra megfáradtak, meggyűrődtek és kisebb esztétikai hibák keletkeztek rajtuk, azóta egy másik garnitúra tölti be az ülőbútorzat szerepét. Ez esetben kompromisszumot kellett kötni, mivel Ricsi nem talált az igényeinek megfelelő állapotú belsőt, ezért egy nyolcvanas évek eleji Scirocco ülés- és oldalkárpitjai kerültek be miután egy kárpitos kicsit kezelésbe vette a darabokat.
A Slow & Low alapelv értelmében Ricsinél az autóépítés a futómű módosításával kezdődik és fejeződik is be, így csakis egy „gewinde” beszerelése jöhetett szóba, melyet a Raceland márkából gyűjtött be. A motor teljesítménye nem kívánt nagyobb átalakítást a fékrendszert illetően, így az maradt gyári, de a felújító nem rizikózott, a futómű és kormánymű minden kopó és mozgó alkatrészét lecserélte, a kerékcsapágyaktól a toronycsapágyakig.
Gépész barátjával állították a futóművet
Miután a lengőkarok és a hátsó híd le lett „csupaszítva” célszerűnek tűnt egy alapos nagytakarítást végezni rajtuk. A legegyszerűbb módon, drótkorongozással megtisztította és az alapozóréteg felvitele után az autó színére festette ezeket. Még mindig a futóműnél maradva, a kerékválasztás miatt mind az első, mind a hátsó futómű kerékdőlésén változtatni kellett. Ez elöl könnyedén kivitelezhető, mert a csavarbeállítás lehetővé teszi, hátul viszont bonyolódik a helyzet, mivel gyárilag nincs állítási lehetőség, így Ricsi egy fémgyalugép, valamint futóműves barátjának segítségével (aki egyébként végzett gépész) a tengelycsonkot századmilliméterről-századmilliméterre 3,5 fokosra állította be. Mindez két napot és minimum 15 futómű beállítást vett igénybe.
Szó szerint fennakadást okozott a középdob, hát kihagyták…
Na és nézzük, hogy milyen felnik is azok, amik ezt a sok bonyodalmat okozták? A tulaj ragaszkodott ahhoz, hogy klasszikus görgő legyen, mert egy klasszikus autó esetében ez így autentikus. Ezért ATS Classic került rá feketére szinterezve, elöl 7×13″ ET 17, hátul 8×13″ ET 0 méretben.
A motorról nem kellett sokat beszélnünk, hiszen a szükségessé vált komplett felújítás óta remekül üzemel. Annyi változás történt, hogy 1.9 TD turbóval frissítették fel, valamint a középdobot lehagyták az összeszerelés során, hiszen szó szerint fennakadást okozott volna a közlekedésben.
Ricsi lassan egy éve tagja a Cultivated VW Club-nak, amely leginkább baráti társaságnak nevezhető. Hogy miről szól? – Haverok, VW-k, tequila!! – vágja rá rögtön. Szóval kell egy csapat, ahogy Ede bá’ mondta, a Régi idők focijában, és ahogy az ország számos részén, itt Hatvanban is kell, kellett egy népautós klub! Egykor így szólt a Bogár egyik reklámszlogenje: „Egy autó, amely sosem megy ki a divatból.” Nos, ez a mondás akár Golf 1 rajongók hitvallásnak is betudható! Legalábbis szerintük és tegyük hozzá: szerintünk is.
